Aszfaltkréta tojáshéjból – Igaz vagy hamis? Szeretem a házilag készült dolgokat. Meg a gazdaságosságot. Meg az újrahasznosítást. Ezért, ha olyan technikákra bukkanok, amivel magam tudok előállítani dolgokat, ahelyett, hogy (gyakran nem is kevés) pénzt adjak ki értük, akkor szívesen kipróbálom őket. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó érzés, ha sikerül valami, és az ember büszkén nézegetheti, mint a saját
Ebben az esetben még inkább érvényes, hogy semmiből valami, hiszen a hozzávalók csak tenyérnyi anyagdarabok és a varródobozban található kincsek. Alapnak egy ablakpárnából lemetszett szivacskockát választottam, erre építettem rá hat oldalról egy-egy izgalmas, mindenféle birizgálnivalókkal „felszerelt” textillapot. Kiváló játék hosszabb autóutakra, mert csak egy darabot kell magunkkal vinni, de nagyon sokáig leköti a gyermeket. Hosszas tervezgetés és ötletelés után
A legtöbb kreatív ember életében előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor a környezete, “Te olyan ügyes vagy, biztosan ezt is tudod használni még valamire!” felkiáltással kezdi “szállítani” neki a különböző alapanyagokat, kiürült formás kávésüvegeket, gondosan gyűjtögetett söröskupakokat, fonalmaradékokat a szekrény mélyéről, képesújságokat, amelyek tele vannak színekkel és mintákkal… És az igazán kreatívok, nem is mondanak nemet! (Legfeljebb, ha rájönnek,
A világ tele van érdekességekkel, csak nyitott szemmel kell járni, hogy észre vegyük. Olykor maga a természet produkál valami megszokottól eltérőt. Két fa, amelyeknek törzse, ágai úgy összenőtek, hogy szinte már kibogozhatatlan, melyik hova tartozik. Mókás alakú zöldségek, amelyekből az én gyerekkoromban óvónénik és játékos kedvű anyukák még egész színházat tudtak összeállítani, ha a piacon, boltban figyelmesen járva kiszúrták
Közeledik a húsvét, érdemes nekikezdeni barkácsolni a gyerekekkel, a gyerekeknek – vagy csak úgy, mert, jó. A mai blogbejegyzésemben az elmúlt három év húsvéttal kapcsolatos bejegyzéseimet gyűjtöttem össze. Lehet, hogy annak idején éppen nem volt aktuális, vagy nem volt időtök, esetleg még nem találtatok rá erre a blogra, de az is lehet, hogy időközben egyszerűen kiment a fejetekből. Gondolom, nem
Vagy a bikáé…, az ököré…, a tehéné. Ugyanis kínai horoszkópról beszélünk és ezeknek a fránya kínaiaknak van néhány ilyen állatnevűk, amiről nem lehet pontosan tudni, hogy mire is gondolnak. 2020 a patkány éve volt … vagy az egéré. 2015 a kecskéjé, esetleg a kosé. Mindkettőt láttam az újévi képeslapokon. És most itt van ez a Bivaly éve. Kínai barátaimat
(Forrás: Kranich17 képe a Pixabay -en) A speciális napok összeállítói szerint minden év január 31-e Fordított nap, ami jó alkalom arra, hogy az ellentétes nézőpontot ünnepeljük. Ez bármi lehet, kezdve azon, hogy hátrafelé megyünk az utcán, vagy kifordítva hordjuk a ruhánkat, egész addig, hogy a desszerttel kezdjük az étkezést, és a levessel fejezzük be. Remek alkalom a felnőttek számára, hogy
November 29-i blogbejegyzésünkben már megismerkedhettetek a skandináv fonott szívek változatos világával. Most egy másik érdekes és követni való svéd hagyományról szólnánk. A svéd adventi, karácsonyi készülődés fontos eleme a családi összetartás. Több generáció, testvérek, unokatestvérek, barátok együtt sütnek, együtt készítik el az adventi koszorút a bejárati ajtóra, s a számunkra kevésbé megszokott alakú adventi gyertyadíszt az asztalra. A gyertyák
A skandináv karácsony egyik fontos jelképe a piros-fehér ”kockás”, fonott svéd szív. Ha ezt látjuk karácsonyfán, képeslapon, terítőn vagy akárhol, nagy valószínűséggel skandináv fényképről van szó. Nemrég hallottam, hoy egyre gyakrabban tűnik fel az USÁ-ban is, de ott Valentin-nap kapcsán. Hát igen, a szívforma. A legrégibb fonott szívet maga H. C. Andersen fonta (és ajándékozta egy hölgynek), nyilván ezért is
Gyerekkoromban, amikor még nyoma sem volt a kreatív hobbikra szakosodott boltoknak, édesanyám a ház körül található leghétköznapibb vagy mások szemében akár hulladéknak számító dolgokból készített nekünk csodákat. Remek szeme volt arra, hogy meglássa a rejtett lehetőségeket, összekombináljon dolgokat, és elkészítse azt a bizonyos “semmiből valamit”. Ma már bármilyen alapanyagot vagy alkotórész megkapunk a szaküzletekben, de kérdés, hogy ez nyereség