Most, hogy újra van kisgyerek a családban, előjönnek a régi emlékek és ötletek. Anyukánk mindig nagyon értett hozzá, hogy gyerekek számára érdekes programokat találjon ki. Ilyen volt a baba-Mikulás is.
A kis Krampusz még a 60-as években született, egy farsangi jelmez részeként. A rákövetkező években aztán, december 5-én este (nálunk akkor járt a Mikulás), mindig megjelent ő is a cipőkbe rejtett édességek mellett. A virgáccsal a kezében emlékeztetett, hogy hiába a sok finomság, azért nem voltunk egész évben 100%-osan jó gyerekek! Van még mire odafigyelni következő Mikulásig. 😊
Aztán lassan felnőttünk, és már nem mi tettük ki a cipőnket az ablakba, hanem a gyerekeink. És amikor a bátyám kislányai 4-5 évesek lettek, feltűnt a színen a baba-Mikulás. Anyukánk, immár nagymamai minőségben, új formát adott a Mikulás érkezésének. Nem egy „igazi” Mikulás csengetett be az ajtón, hanem a kislányok babáihoz érkezett meg a baba-Mikulás.
A játékbabák, kedvenc plüssállatok aztán sorban színre léptek, és énekeltek, verset mondtak a Mikulásnak (persze a kislányok előadásában), amiért apró ajándékokat, csokit, szaloncukrot kaptak cserébe. És érdekes módon, a játékbabáknak pont ugyanazokat a „bűnöket” olvasta a fejükre a baba-Mikulás, amelyek a lányok lelkiismeretét is terhelték. 😀 A szőnyegen ülve, babákkal játszva, a kinti hóesést csodálva eltöltött este éveken át várva várt decemberi program volt.
És ismét felnőtt egy generáció. Most már mi vagyunk a nagymamák, és mi visszük tovább a hagyományokat. Igaz, a baba-Mikulás a költözködések és az eltelt évek áldozata lett, de a kis Krampusz hűségesen kitartott a család mellett. Igy aztán az első feladat egy új Mikulás megalkotása volt.
Nem volt egyszerű megtalálni hozzá a megfelelő babát, mert fontos volt a méret – a Krampusznál nagyobb legyen -, és azt sem akartuk, hogy csábos női szempillái legyenek. Bolhapiacon, turiban, játékboltban mindenhol a babákat nézegettük, amíg aztán végre rátaláltunk az igazira. Közben, a lelkes turkálásnak hála, már a piros kabáthoz és süveghez szükséges anyagra is ráleltünk, és még fehér szőrme is akadt. Gyűltek az apró ajándékok is, hiszen minden babának, macinak, kis kedvencnek produkálnia kell magát, verssel, énekkel, kis történettel, amiben elmesélik, hogy mi jót is tesznek egész évben – segítenek a takarításban, nyafogás nélkül mennek este az ágyba, rendesen elrakják a játékokat…
A produkcióért aztán egy-egy szem szaloncukor, mandarin, dió, kis zacskóba csomagolt mazsola vagy kesudió, hajcsat, vicces zokni és egyéb apró ajándék járt.
Ahogy annak idején a bátyám kislányainál, ugyanúgy tavaly a nővérem lányunokájánál is hatalmas sikere volt a baba-Mikulásnál. Sorra kerültek elő az újabb „szereplők”, akik mind meg akarták mutatni, hogy mit tudnak. Amikor aztán kiürült a Mikulás zsákja, Nagymama helyett Mila vette át a Mikulás szerepét, és lelkesen bábozott a két főszereplővel.
Végül mégiscsak el kellett búcsúzniuk egymástól. A baba-Mikulás a Krampusszal együtt visszatért az Északi-sarkra, hogy pihenjen egy nagyot, mielőtt idén december 5-én ismét visszatér a babákhoz. Lesz majd örömteli meglepetés!
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet