ALKOTÓI INTERJÚK
A Kreatív hobbik csoport tagjai számos alkalommal alkotnak érdekeset, egyedit, kiemelkedőt. Időnként felfigyelünk egy-egy érdekesebb alkotóra, akivel aztán a későbbiekben riportot készítünk.
Itt gyűjtöttük az általunk kedvelt, tehetségesnek, érdekesnek ítélt csoporttagokkal készült riportokat, melyeket az alkotók nevére kattintva olvashattok teljes terjedelmükben. Az alábbi lista a hírlevelünk megjelenése napján, azaz minden hónap utolsó napján bővül.
2020. Június: Kézdi Alice
Becsöngetek a belbudai kertes ház kapuján, s innen, a zárt utcasorból sejteni sem lehet, hogy a házak túloldalán, dzsungelnek is beillő kert rejlik. Vendáglátóm, Kézdi Alice, végigvezet a borostyános, bodzabokros, fagyalos és természetesen tarkavirágos, fűszernövényes kerten, amelyet unokáival ültetget, ápolgat. A növények, virágok egy részét későbbi alkotásokban láthatjuk viszont.
2020. Április: Harrach Ágnes
Az elmúlt évtizedek alatt igen sok technikát kipróbáltam, különösen vonz a papír, a textil. Mostanában beleszerettem a nemezelésbe, fonalfestésbe, az eco-print technikába. Az éppen aktuális technika élethelyzetemtől is függ. Régen magam varrtam minden ruhámat, majd ezt-azt a gyerekeimnek is. Sok kiscipőt, sapkát, sálat kötöttem, később korcsolyazoknikat. Aztán jöttek a házi játékok az iskolai feladatok vidámabbá tételére.
2020. Március: Antalfi Andrea
„Mondhatni, mióta az eszemet tudom, alkotok. Anyukám keramikus, így már kisgyerekként az agyaggal játszottam. Jártam rajzszakkörre, makraméztam, és bőrdíszművesként végeztem a gimnázium után. Otthon számítógépes grafikusként dolgoztam, miután kijöttem a szigetre, kezdtem el ékszerekkel foglalkozni. Eleinte Swarovski gyöngyökkel, majd jött a tengeri üveg és az ezüstművesség.”
2020. Február: Tringer László
„A kovácsolás lassan jött. Először azt is munka mellett csináltam, de, hála istennek, összeszedtem magam, mert rájöttem, ez a régimódi felfogás nem állja meg a helyét. A saját szekerünket kell tolni nem másét. Persze ez nem szerencse kérdése. Még a munkahely alatt elkezdtem kiépíteni a vállalkozás arculatát, így már zökkenőmentesen tudtam váltani. Édesapámnak a háznál volt a lakatosműhelye, így gyakorlatilag a vasak között nőttem fel. Mivel fémipari szakmáim vannak, előbb a lakatosiparral foglalkoztam. Édesanyám kézügyességét örökölve viszonylag szépen rajzolok, így valahogy szép lassan összeállt a kép. ”
Kérlek, mesélj egy kicsit magadról.
A saját szavaim helyett Tar Károly sorait idézném, melyeket az ars poeticámnak tartok:
“Örömteremtő embernek születtem. Úgy hiszem, tudatos alkotónak. De a vállamra telepedő évek során rájöttem, hogy nincs új a Nap alatt; ha örömöt akarunk, a jót kell utánoznunk, az igazat kell újrateremtenünk, a szépet újraálmodnunk. És meg kell osztanunk titkainkat. Szét kell szórnunk aranyainkat, mert igazán csakis az a miénk, amit másokba átültettünk, másokkal megértettünk, elfogadtattunk.”
Hát valahogy így gondolom én is. Az alkotás mindig is része volt az életemnek, amellett, hogy feleség, anya és most már nagymami vagyok.
2019. November: Rózsa Ágnes
„Több mint 4 éve, egy őrségi kirándulásunk alkalmával találkoztam a nemezeléssel. Egy tulipánt készítettem először, hagyományos, vizes-szappanos nemezeléssel. Nagyon megfogott a gyapjú, mint alapanyag, mesés színeivel. Sokat böngésztem az interneten nemezeléssel kapcsolatban, amikor csodás kis figurákra találtam. Kislány korom óta kedvelem a tündérek, manók varázslatos világát, és most találkozott a két dolog: a nemezelés és az apró, kedves lények. Színes gyapjúkat rendeltem, és sok keresgélést, utánajárást követően, nekikezdtem az első tűnemezelt babámnak.”
2019. Október: Juhász Attila
„1985-ben születtem Budapesten. Szakmám szerint közlekedésgépész vagyok, a festészetet autodidakta módon tanultam, tanulom. 2014-ben kezdtem el ismerkedni az olajfestészettel, az első kiállításom 2015-ben volt. Szeretem az élénk színeket, lendületes formákat, kedvenc témám a magyar vidék, egyfajta sajátos ábrázolása.”
2019. Szeptember: Ekler Éva
„Ezer szálon fut az élete. A munkája során mélyszegénységben élő roma embereknek próbál utat mutatni a szegénységből, magánéletében Soroksár lakosai számára szervez “csapatépítő” rendezvényeket, énekkarba jár, elkötelezett környezetvédő – mindezt rengeteg kreativitással teszi. Ismerkedjetek meg Ekler Évával.”
2019. Augusztus: Nyári szünet
2019. Július: Mészáros Judit
„A 8. osztály után, pályaválasztáskor azt mondtam a szüleimnek, mindegy milyen iskolába adnak, csak olyan legyen, ahol a kezemet kell használni, nem a fejemet 
Pedig nem voltam rossz tanuló, és ez így utólag viccesen hangzik. Így kezdtem szakmunkásképzőben porcelán korongosnak tanulni.”
„Mérnök vagyok, férjemmel és két gyermekemmel Pécs mellett élünk egy faluban. Már általános iskolában imádtam rajzszakkörre járni. Lenyűgözött, hogy mi mindenre fel lehet használni a hétköznapi tárgyakat. Később tűzzománc szakkört is volt szerencsém kiróbálni egy évig. A mai napig őrzöm az ott készült alkotásokat, pedig csaknem 30 évesek már.”
„Műszerésznek indult, aztán kreatív foglalkozásokat tartott időseknek és gyerekeknek. Ő hívta életre a református gyülekezet helyi kreatív klubját, mely amellett, hogy jótékonysági célokra különböző kreatív alkotásokat készített, számos résztvevő számára a közösség és összetartozás fontos színhelye is volt. Számos kreatív tevékenységet kipróbált, majd nyugdíjba menetele után csatlakozott a helyi foltvarró klubhoz, és innen már egyenes út vezetett a táskavarrásig. Ismerkedjünk meg Barna Irénnel Sárospatakról.”
„Már gyerekkoromban is szerettem alkotni, mindent. Ehhez most is tartom magam.
Szeretek mindenfélét kipróbálni. A gravírozástól kezdve, a nászajándék ládán és bútorpingáláson át, az égetésig. A pirográfiával négy éve találkoztam először, azonnal tudtam, hogy ez az, amit mindenképp ki szeretnék próbálni. Először hobbinak indult, mára kinőtte magát szerelemmé.”
“Akkor jó a világ, ha jó benne gyereknek lenni.”
(Véghelyi Balázs)
Fehérné Edit egész életével ezt a mottót követi. Alsó tagozatos tanító néni, a szó legnemesebb értelmében, aki mindig új és új ötletekkel áll elő, hogy a rábízott apróságok ne csak szellemi tudásban, de kézügyességben, fantáziában is gyarapodjanak. Emellett rendszeres résztvevője a lakóhelyén és környékén rendezett falunapoknak, ahol arc- és hennafestéssel színesíti a programot. És még saját hobbijára is van ideje, kavicsot fest és ékszereket készít. Ő aztán igazán elmondhatja, hogy a kreatív alkotás egész életében jelen van. Ismerkedjünk meg vele kicsit részletesebben is.
„Kertész Ágnes vagyok, Erdélyből származom, van egy csodálatos 5,5 éves kislányom. Többször olvastam alkotók bemutatkozásait különböző felületeken, és mindegyik bemutatkozás úgy kezdődött, hogy már gyerekkorom óta éreztem, hogy ezzel fogok foglalkozni… Nálam nem. Sokáig nem is hittem, hogy van türelmem, kézügyességem, tehetségem a kézműveskedéshez. Édesanyám még ma is sokszor rácsodálkozik, hogy vajon kitől örökölhettem a kézügyességem.”
„Fantáziavilág, harsány, élénk színek, lendületes vonalak. Ezek a jelzők jutnak először eszembe, ha Janesz Vaperman képeire nézek. A képek mögött tabudöngető, szabadságra vágyó, önkifejezésre törekvő életstílust érzek. Valóban ilyen “árulkodó” lehet a művészet? Riportunkban az alkotó szólal meg.”
„Nem használok nagyítót, számomra csak az a miniatűr élvezhető, amit még szabad szemmel, tisztán, részleteiben gazdagon tudunk megcsodálni.”
Ha kíváncsi vagy Zsuzsanna munkáira élőben is, március 8-án megtekintheted! Bővebb infó a fotóra kattintva olvasható.
„Kamarás Evelin neve mára összeforrt a megelevenedő Marvell- és Disney-figurákkal. Te is biztosan találkoztál már a bögréből kitörő Hulkkal, a cuki unikornisokkal, vagy éppen a vicces és/vagy sokkoló ollós nyaklánccal. Evelin számára nincs lehetetlen, egy kupac gyurmából csodákat tud készíteni. Novemberi interjúalanyunk a KEMM páratlan műhely alkotója.”
„Hargittai Krisztinának hívnak, három gyerekes anyuka vagyok. Már gyermekkoromban is imádtam rajzolni, de soha nem éreztem magam elég tehetségesnek ahhoz, hogy hivatásszerűen foglalkozzak a művészetekkel, így teljesen más irányba indultam el.”
„Sosem tanultam ezen a vonalon. Remek kérdés, hogy mikor is kezdtem el. Valahogy mindig is jelen volt az életemben a kreatívkodás.”
„Az Erdei Málna Facebook-os név, de szinte mindenki így szólít màr. 44. évet töltöttem be most júliusban. Van egy nagy fiam, 14 éves, akit imádok, és egy nagyon rendes férjem, aki sokat segít nekem. Fodrászként dolgozom, Budapesten élek. Először dekupázsoltam, később egyszerűbb asztaldíszeket próbáltam készíteni, több-kevesebb sikerrel. Azután a sok gyakorlással egyre jobban ment. Hobbinak indult, de már picit több annál.”
