Harrach Orsolya neve biztos sokatok számára ismerősen cseng. Orsi az, aki hosszú évek óta szívén viseli a KHCS blog sorsát. Hétről hétre új ötletekkel jön, a blogban sok féle információt összegyűjtött már többek között újrahasznosítás, DIY, festészet, kreatív vásárok, utazások, barátság, egyéb érdekességek témakörökben. Orsi és Évi Most másik alkotótársunk, barátnőnk, közösség(sz)építő, coach, az #50fölöttörömmel csoport alapítója: Ekler
2018-ban megfogott és elvarázsolt minket Toszkána. Tény, hogy vitathatatlan a szépsége, de nekünk egyet jelent a vidéki életérzéssel, a pihenéssel, aktív kikapcsolódással, a kedves, segítőkész emberekkel. Picit olyan, mintha haza járnánk. És ezt csak tetőzi, hogy az alkotótáborok alkalmával mindig annyira jó csapatok jönnek össze! Különböző életutak, sorsok, nehézségek... de ott, abban az 1 hétben nem szomorkodunk. Megélünk minden pillanatot,
Senkinek nem fogok meglepetést okozni ezzel az élménybeszámolóval, és akár egy mondatban is össze tudnám foglalni az idei táborunkat, valahogy így: "Jó volt, nagyoooon jóóóó volt!" De azért sokan vártátok már, főleg, hogy kintről nem is nagyon tudósítottunk a KHCS Facebook oldalán, csak a privát oldalakon. Az volt a tervem, hogy a privát személyes oldalamon privátabb bejegyzéseket írok kintről, és
2018 óta járunk Toszkánába, egy évet kellett eddig csak kihagynunk a 2020-as "Covid"-os évet, amikor is indulás előtt 3 napppal zártak le mindent. Azóta is minden érkezésünk egy csoda. Az érzés leírhatatlan, amikor 10 óra kocsikázás után a medencébe ugrással (vagy belökéssel...) és egy kis hűs limonchelloval hűtjük le a felforrt agyvizünket. Minden alkalommal hihetetlenül hálásak vagyunk azért, hogy ott
Nem túl sűrűn fordul elő, hogy nem Orsi, hanem én írom a blogbejegyzéseket. Mondhatni nagyjából, hogy soha. :) Az ok, amiért most mégis billentyűt ragadtam, az az, hogy mindjárt év vége és rájöttem, hogy még nem is meséltem Nektek az idei kreatív táborunkról. Lakbearnél olvashattatok már róla élménybeszámolót, de tudjátok ahányan vagyunk annyi féleképpen éljük meg ugyanazokat a dolgokat. Én,
Mindig is magukkal ragadtak a fából készült dolgok, legyen szó bútorról vagy apróbb tárgyakról, dobozokról, tálakról, lakáskiegészítőkről. Kléber Tamás, alias Taya weboldalán járva ez utóbbiak gazdag választéka fogad. Legömbölyített formák, igényesen megmunkált felületek, változatos dizájn. De vajon ki áll ezek mögött a tárgyak mögött? Kérlek mesélj magadról néhány szót. Üdv, 74-ben születtem, 92-ben végeztem számítástechnikai programozó szakon, azóta is fejlesztő-rendszergazdaként
Becsöngetek a belbudai kertes ház kapuján, s innen, a zárt utcasorból sejteni sem lehet, hogy a házak túloldalán, dzsungelnek is beillő kert rejlik. Vendáglátóm, Kézdi Alice, végigvezet a borostyános, bodzabokros, fagyalos és természetesen tarkavirágos, fűszernövényes kerten, amelyet unokáival ültetget, ápolgat. A növények, virágok egy részét későbbi alkotásokban láthatjuk viszont. A lakásajtó előtt máris egy kreatív megoldás fogad: cipősdobozból készült postaláda.
Harrach Ágnes nevével már több blogbejegyzésben találkozhattatok (bár általában csak a keresztnevét írja alá). Sokféle technikával foglalkozik, nyitott szemmel jár a világban, és minden újdonságra fogékony. A barkácsolás élete fontos része. Mesélj egy kicsit magadról, ki vagy, mivel foglalkozol? Nyelvtanár, tolmács, műfordító vagyok, így munkám kapcsán sok emberrel és élethelyzettel találkoztam, számos utazást is köszönhetek neki. Ilyen esetekben
Ha tengerparton járok, nem állhatom meg, hogy ne gyűjtsek ezt-azt, érdekes kagylót, színes kavicsokat… Otthon aztán a polcon, egy üvegben segítenek visszaidézni a szép emlékeket. De vajon annak is ilyen vonzóak a tenger kincsei, aki minden nap kisétálhat a parti fövenyre? Antalfi Andreát kérdezem, aki Dunaújvárosban nevelkedett, jelenleg Puerto Ricoban él, és tenger által csiszolt üvegekből ékszereket készít.
Napjainkban ismét reneszánszukat élik a kézműves termékek. Egyediek, tartósak, megszépítik a hétköznapokat, szívvel-lélekkel készülnek. Szívvel-lélekkel, és olykor tűzzel-vassal, ahogy mai riportalanyunk, Tringer László kovácsmester esetében is. Mesélj magadról egy-két szót. Hol élsz, hogy alakult az életed? Siófokon születtem és éltem huszonhat éves koromig. Itt végeztem iskoláimat is. Majd párommal úgy döntöttünk, Ságvár külterületén veszünk ingatlant. Véletlenül bukkantuk a házikóra, mely