Senkinek nem fogok meglepetést okozni ezzel az élménybeszámolóval, és akár egy mondatban is össze tudnám foglalni az idei táborunkat, valahogy így: „Jó volt, nagyoooon jóóóó volt!”

De azért sokan vártátok már, főleg, hogy kintről nem is nagyon tudósítottunk a KHCS Facebook oldalán, csak a privát oldalakon. Az volt a tervem, hogy a privát személyes oldalamon privátabb bejegyzéseket írok kintről, és ha haza jövünk a KHCS oldalára pedig csak az alkotásokról fogok posztolni, hogy témánál maradjunk. Igen ám, de arra az apró szösszenetre, hogy a telefonom a 10 nap összes képével Velence lagúnáiba veszik, azzal nem számoltam. 🙂 Szerencse, hogy a privát oldalamon minden nap posztoltam képeket és Zolitól, a művészeti vezetőnktől is kaptam pár képet, hogy megmutathassuk nektek mivel foglalatoskodtunk odakint 10 napon keresztül. Nézzük.

#1.nap

2023. szeptemberében ismét belaktuk szívünknek legkedvesebb aziendáját Ghizzanoban. Nincs olyan év, hogy valaki ne tévedne el útközben, ez idén is megvolt, meg sem lepődtünk rajta, ez így van rendjén. 🙂

Első esténk azzal telt, hogy vártuk mindenki megérkezzen, lepakoljon, elcsattanjanak az első fotó sorozatok, majd a kerti szanetliben összegyűltünk, ismerkedtünk, beszélgettünk és természetesen a limonchello, a limonchello spritz és a borok is kikerültek az asztalra. Mint, minden évben, most is nagy örömmel töltötte el a szívünket, hogy sokan ismétlőként tértek vissza a táborba. Sokan nem csak másodjára, de harmadjára, negyedjére, sőt volt aki ötödjére jött el, azaz minden évben részt vett eddig. Köszönjük Edo! 😉 És minden évben hálásak vagyunk az új táborlakóknak is, amiért megszavazták nekünk a bizalmat és a nyaralásukat velünk töltötték!

#2.nap

„A csapat lassan ébredezik. Én 5.30-kor mentem a kedvenc ghizzanoi pékünkhöz, aki ilyenkor még nagyon nincs nyitva, de mindig bent szorgoskodik. Hallom hátulról, hogy álmosan köszön Buongiorno! Majd kijön, rámosolygok, és látom az arcán a felismerést, széles mosoly és könyökpacsi következett. Kérdezte meddig leszünk, megbeszéltük hogy 10.-ig készüljön, mert jövök hozzá reggelente. Ja és a pizzasütéshez is gyúrja be nekünk a tésztát, amit majd a héten itthon megsütünk a kemencében.
Becsomagol, tesz hozzá ajándékba ropogtatni valót, a kedvencemet… 😍
Nem érti miért nem kérem el a visszajárót, de cserébe felkapja a sok finomságot és bepakol nekem a kocsimba.
Vannak még úriemberek. És az már csak ráadás, h még olasz is. 😉
Szép nap lesz a mai!”
 
Ez így is lett, szép lett az első teljes napunk, és az összes többi is. De nézzük hogy alakult a nap további része:
Alkotások: későbbi napra előkészületek, a kerámia tányér minta megfestése, és egy grottesca festmény készítés.
 
Délután ellátogatott hozzánk az Én&Italy blog szerzője, Merci, aki épp a medence partjánál talált rám, gyorsan körbe vezettem, hogy ismerkedjen a helyszínnel, a csapattal. Különböző interaktív játékokkal készített fel minket az olasz kultúra és gasztronómia szerte ágazó tudnivalóira. És az olasz kézjelekről is sokat tanultunk!
Este közösen ellátogattunk Peccioli egyik teraszos bárjába, ahol próbáltuk alkalmazni a nap folyamán tanultakat. És mivel pont erre a napra esett, hogy a közeli Lajaticoban megrendezték a Ljkeat fesztivált, úgy gondoltuk még oda is beugrunk, hisz Toszkána Mánia Viki is kint volt egy magyar pulttal. Vele sajnos már nem futottunk össze, de őrületes hangulat volt a téren! 🙂
#3.nap
Van az úgy, hogy mi eltervezzük, hogy mi lesz a napi program, de a csapat hangulata átírja a napi rendet. Egy picit ez a nap is ilyen volt. 🙂
A terv az volt, hogy egy gyönyörű folyó parton, Colle di Val D’Elsában pleinairben fest a csapat, két, azaz kettő darab akvarell képet. De az igazság az, hogy túl szép volt és csalogató egy sétára, egy csobbanásra. A csapat gyermeki énje szinte egyszerre tört ki mindenkiből és dobták le a textilt és az ecseteket! 🙂 Így volt akinek egy festménye, vagy épp egysem készült el a parton. De nem is ez számít igazán, hanem az, hogy jól érezze magát mindenki! Így amikor már nagyon melegünk volt, óvatosan, egymást segítve, szinte mindannyian megmártóztunk a kellően hideg folyóban!
Mikor megszáradtunk, délután nyakunkba vettük SanGimignano városát, ami sokunk kedvenc nagyobb városa itt a környéken. Kötelező fagyizás kipipálva, idénre is megvolt a legjobb pisztácia fagyi élményem, köszönöm Dondoli mester! 
Hazafelé megálltunk egy szép ciprussornál is, ott is lőttünk egy részleges csoportképet. Meg sok sok szóló fotót is! Ehhez kapcsolódóan szívből ajánlom Zoli, a művészeti vezetőnk, Ciprusok földje: Toszkána című cikkét ezekről a szépséges fákról.
Ez a nap után pedig nem is lazíthattunk volna mással este, mint egy üveg pohár Vernaccia di San Gimignano borral. 🙂
 
#4.nap
Van a csapatnak két állandó tagja, Edo és Pistuka, akik szinte minden reggelüket azzal kezdik, hogy elmennek egy reggeli kiadós futásra, majd csobbannak egy nagyot a medencében. Egyre többször előfordul azonban, hogy Forrest Gump módjára csatlakoznak hozzájuk a táborlakók közül páran. Ilyenkor a futásból általában séta lesz. 
Ezen a szép reggelen én is csatakoztam ehhez a kis fitt csapathoz, és gyönyörű napkeltében volt részünk, ami elkísért minket majdnem végig a 7km-es szakaszon. 
A csapat első nap előkészült a mai napi alkotásra, a kerámia tányér festésre. Persze most is, mint mindig, voltak, akik végül eltértek a tervtől és rögtönöztek, és voltam én, aki szombaton mégcsak nem is tervezett mintát, és ott, abban a szent pillanatban találtam ki mit is kéne, mit is kéne… Végülis nem volt rá kb egy évem, hogy kitaláljam… 🙂
Montelupo Fiorentinoban a kerámia múzeumban Hello. Itt Firenze – Eszter vezetett minket körbe.
Hallottad, hogy most jelent meg Eszter első könyve? Neeem? Akkor katt IDE!
 
A múzeum körbejárása után részt vettünk egy kerámiafestő workshopon, amit Sergio Pilastri, olasz keramikus vezetett, a mi maestrónk támogatásával. A workshop után még tettünk egy sétát a városban és megnéztünk egy Medici villát, bár csak kívűlről, de bízunk benne, hogy hamarosan megnyitják, és legközelebb már belülről is megcsodálhatjuk. 
 
Hazafelé pedig megálltunk egy fenyves úton kávézni és fotózkodni.
Kedvencem innen a két Kati: 
– dinamikus Kati, aki nem szereti az álló képeket, mert mindig kell egy kis izgalmat, életet vinni bele
– statikus Kati, akinek jól áll, hogy áll 🙂
 
#5.nap
Ezt a napot úgy hirdettük meg, hogy meglepetés nap lesz! Rajtam és Zolin kivűl senki nem tudta, hogy mi lesz a mai program. A táborlakók egész héten próbáltak csőbe húzni, hátha egyszer véletlen elszólom magam, de sikerült megtartani az infót. Viszont a kíváncsiságuk már az egekben volt, ezért nagyon izgultam, hogy vajon nem lesz-e csalódás nekik, amit kitaláltunk erre a napra, hisz már annyira várták ezt a napot! 🙂
 
Reggeli után összeszedtük magunkat és konvojban elindultunk a titkos célpont felé. Egészen Lariig autókáztunk, ahol egy rövid városnézés, fagyizás, kávézás után ellátogattunk egy családi tészta manufakturába, ahol a familia egyik tagja, Luca avatott be minket, nemcsak a magyar nő ügyeibe, de a tészta készítés rejtelmeibe is. Szórakoztató, interaktív és érdekes is volt egyben.
Miután felvásároltuk az összes Martelli tésztát és szuvenírt… még itt maradtunk a faluban, egy remek kis közös ebédre, szuper helyet találtunk Lucának köszönhetően. Finom ételek, kedves kiszolgálás, vendégszeretet, amit kaptunk! És szinte el sem hittem, de készült végre egy teljes csoportkép is, amin végre mindenki rajta volt! 🙂
 
Jelentem, nem volt csalódás az arcokon, csak grimaszok. <3 
 
#6.nap
A csapat Pisába indult. De ahány autó volt, annyi felé is mentünk. 🙂 Volt aki Pisa belvárosát, a Csodák terét célozta meg, volt akik egyből a tengerpartra mentek, és voltunk mi két autóval, akik a Parco Regionale Migliarino, San Rossore-be mentünk. Megbeszéltük a többiekkel, hogy a fehér kavicsos parton találkozunk és strandolunk egyet közösen délután.
A parkban tett sétánk után, a tengerpart felé random szerűen megálltunk egy étteremnél, Zolit idézve: „láttam, hogy azonnal szükség van rá, mielőtt átváltozol sárkánnyá…” – én is szeretlek! 🙂 Mindenesetre nagyon jót ebédeltünk, uh remek választás volt. Majd a partra érve teli hassal megmártóztunk a tengerben és napoztunk egy jót.
Majd jöhetett egy igazi csajos kávé szünet, ahol bensőséges beszélgetés közben elkanalaztunk egy krémes isteni jegeskávét. Szép emlék lesz ez is!
Aki nem volt még Pisa tengerpartján, legközelebb ha arra jár, ne hagyja ki, mert csodaszép!
#7.nap
Délelőtt a csapat alkotott, szuvenír készítő workshop volt a program. Készült hűtőmágnes tésztából, volt kavicsfestés, és szénrajz is.
Amíg készült a sok szépség, addig én és a kedves segítőim elmentünk 5 helyi borászatba hogy kiválasszuk a másnapi borkóstoló tételeit. Már az első helyen lekóstoltunk 7 tételt, és várt még ránk 4 másik borászat. Bepillantást nyertünk az un. appassimento folyamatba is, ahogyan a colombana szőlőt szárítják a VinSanto desszertborhoz.
Délután kis lazulás volt, volt mit kipihenni ugye… 🙂 Csobbantunk a medencében, de voltak, akik elmentek Volterrába, a már megszokott helyükre vacsizni. 
#8.nap
Ezen a napon a csapat egy része CinqueTerrére ment, másik része a környező falvakat járta.
Délután kezdődtek a fix programok: 6 tételes borkóstoló, szünetben vinoqvarell készítés és a végén pizza sütés a kemencében.
Estére már mindenki nagyon elfáradt, de becsülettel végig csinálták a teljes programot! Mondjuk megérte, mert olyat pizzát sütött a csapat, hogy csak na!
Öröm volt nektek borkóstolót tartani. Külön köszönöm azoknak, akik egyébként nem is boroznak, de a kedvemért csak megkóstoltak 1-1 tételt. Boginak pedig itt is gratulálok a kvíz nyereményéhez, egy üveg magnum rosé Bocelli pezsgőhöz.
#9.nap
Erről a napról sok fotó nem készült már. A környék bolha piacait jártuk. Félve vásárolt mindenki, hogy ez még vajon befér a kocsiban? 🙂 Megejtettük az utolsó nagy bevásárlásokat, fagyiztunk egy jót, és a csapat egy része elugrott a Bocelli múzeumba is. 
Este mindenki összecsomagolt, a cuccok nagy része a kocsikban bepakolva várta a kora reggeli indulást. Szokás szerint megy az esti bohóckodás, zeng fél Toszkána, imádom őket. 

A toszkán Charlie angyalai

#10.nap
A kicsekkolás, indulás napja, ez mindig szomorú kicsit. Kora reggel van, a nap sem kelt még fel, sötét is van, és igazából senki nem akar menni… A végén csak elindulnak az autók, mi ott maradunk, integetünk és reméljük, hogy mindenki jól érezte magát, pozitív élményekkel feltöltődve megy haza a családjához élménybeszámolót tartani. 
Jövőre visszavárunk titeket! Köszönjük az aktív részvételt mindenkinek! :* 
A korábbi évek beszámolóit ITT találod. 

Búcsú a gyönyörű Toszkánától

Ha tetszett, oszd meg Te is!