Akad egy kalapácsod?

Újabb izgalmas technikát szeretnénk bemutatni, amelyről aztán igazán nem lehet azt mondani, hogy drága hobbi lenne. Mindössze egy kalapács, egy kisebb vágódeszka, jó minőségű papír (akvarellpapír) és sok gizgaz vagy lehullott virág szükséges hozzá.

A virágok, levelek, növények eredeti színét fogjuk, kissé rendhagyó módon, rávarázsolni a papírra, textilre: nemes egyszerűséggel rákalapáljuk. Igen, addig kalapáljuk, amíg ki nem adja a saját színét.

A technika rendkívül egyszerű. Az egyetlen, amire tényleg figyelni kell, nehogy az ujjunkra üssünk. A virágokat, szirmokat vagy leveleket először szépen elrendezzük a deszkára helyezett, méretre vágott papírunkon, majd letakarjuk valamivel, hogy ne mozduljon el, s utána türelmesen kalapáljuk.

A letakarásnak számtalan technikája van. Én általában sima, újrahasznosított gépírópapírral takarom le, de lehet konyhai papírtörlővel is. Mindkét esetben kalapálás közben a felső papíron is látszik a növényekből kiáradó festék, tehát követni tudjuk a festési folyamatot.

Próbálkoztam műanyaglappal is. Ez alatt szépen látszik a levél, viszont nagyon könnyen elcsúszik a lap, és így nem lesz szép a szirom vagy a levél körvonala.

Természetesen le is lehet ragasztani a fedőlapot, mondjuk maszkoló szalaggal, amit a festők használnak az ablakkeretek festésekor.

Én általában nem egyszerre kalapálom az egész kompozíciót, hanem először elrendezem, s utána egy ugyanakkora lapra egyenként áthelyezem a megadott minta szerint a szirmokat, virágokat, leveleket, s egyenként kalapálom le őket. Így jobban tudom figyelni, mi is történik.

Hogy melyik virág és levél alkalmas erre a technikára, azt türelemmel ki kell kísérletezni. Néhány ígéretesnek tűnő virág, virágszirom nem működött, a világos rózsaszín begónia szirma viszont csodás sötét színt adott. A nagy örömmel várt égszínkék nefelejccsel teljes kudarcot éltem meg, piszkos-sárga-szürke foltot hagyott. Ugyanígy a levendula is, de azt legalább megértettem, az olajtartalma tréfált meg. Nagyon bevált az árvácska, a vadárvácska, a gólyaorr, az orbáncfű, a szarvas kerep (csak a neve ismeretlen, a virágát biztos, hogy láttad már az árokparton), búzavirág, szarkaláb, bársonyvirág, muskátli, dália, körömvirág. Ezeknek a szirmait célszerű egyenként lerakni, lekalapálni.

Orbáncfű

Nefelejcs

Erdei gólyaorr

Szarkaláb

Búzavirág

Nehezebb dolgom akadt a levelekkel, sokkal kevesebb levél vált be igazán, mint gondoltam volna. A szirmoknak néha elég néhány kalapácsütés is, de a leveleket általában jóval hosszabb ideig, türelmesen kell kalapálni. A kicsit puhább levelek (lóhere, parlagfű, bársonyvirág) jobban működnek, de egyéb gazok is jól beváltak.

A szirmokat, apróbb virágokat „fejjel lefelé” helyezem a papírra, tapasztalatom szerint a színükről adják ki a festékanyagot. A levelek viszont fordítva működnek. Fonákkal helyezem a papírra, ott vannak a vízfelvevő = festékleadó pórusaik.

Próbálkoztam azzal is, hogy két réteg akvarellpapír közé helyeztem a levelet, virágot, így egyszerre kettő mű készült el. Természetesen egyiken erősebb, másikon halványabb színt kaptam, néha a második réteg nem is hasznosítható.

Érdemes kísérletezni minden kezünkbe akadó gizgazzal vagy kornyadozó virággal, néha igen kellemes meglepetések érnek.

És mit csinálok belőle? Az első ötletem névjegykártya volt saját részemre, de most már ajándékba „gyártom”. Készültek képeslapok, ajándékkísérők és virágkoszorúként elrendezett ünnepi köszöntőlapok is.

Ez a technika működik textilre is, de sima anyagot válasszunk, a durvább háziszőttesen nem adja ki jól a mintát. A textileket vagy előtte kell pácolni (timsós vízben kifőzni), vagy a kalapálás után néhány nappal jó forró vasalóval alaposan kivasalni.

Amióta belekezdtem, úgy járok parkban, réten, erdőszélen, hogy vajon melyik levél lenne alkalmas erre a technikára. Sok olyan növényt felfedeztem, amelyeket eddig figyelemre sem méltattam. S akinek (vagy aki szomszédjának) virágoskertje van, annak aztán tényleg a lehetőségek végtelen tárja áll rendelkezésére.

A technika egyetlen problémája az lehet, hogy családtagjaink és szomszédaink esetleg nehezen viselik az ütemes kalapálás hangját. Mondjuk, nehezebben, mint a vasárnapi rántott hús klopfolását. Én ezt úgy oldottam meg, hogy kiköltöztem a szabadba, sőt hegyi túráim során csodálatos panoráma mellett alkottam szebbnél szebb leendő ajándékokat.