2018 óta járunk Toszkánába, egy évet kellett eddig csak kihagynunk a 2020-as „Covid”-os évet, amikor is indulás előtt 3 napppal zártak le mindent. Azóta is minden érkezésünk egy csoda. Az érzés leírhatatlan, amikor 10 óra kocsikázás után a medencébe ugrással (vagy belökéssel…) és egy kis hűs limonchelloval hűtjük le a felforrt agyvizünket. Minden alkalommal hihetetlenül hálásak vagyunk azért, hogy ott lehetünk.
Idén is nagyon sok helyre eljutottunk, a két turnusnak sikerült élményekben gazdag hetet, élményeket adni. Jártunk Peccioliban, Ghizzanoban, Firenzében, majdnem eljutottunk Saturniába is, de helyette a könnyebben meközelíthető SanGimignanoba látogattunk el. Jártunk még Volterrában, CinqueTerrén, Pisában, Calambronében, Montelupo Fiorentinoban, San Miniatoban, Colle di Val d’Elsaban, Lajaticoban. És lehet, hogy még valamit ki is hagytam… 🙂
De most nem is én szeretném elmesélni nektek, hogyan merre jártunk, mit csináltunk, hogyan éreztük magunkat. Megkértem a táborlakóinkat, hogy írják le ők hogyan érezték magukat, mit szerettek a táborban vagy épp mit nem. Ezeket az irományokat szeretném most veletek megosztani és ezáltal kicsit visszarepülni a hőn imádott Toszkánánkba.
1.turnus beszámolói:
Mara és János versbe foglalták az emlékeiket:
„Búcsú Toscana-tól!
Toscana egy csodás égtáj
Tele sok kis faluval,
Mindegyik egy ékszer doboz
Egyediségével csalogat.
Számunkra egy új világ
Új dimenzióba repít át,
Erdőt, mezőt s a tájakat
Mikrobusszal szeltük át.
Köszönet a sofőrünknek,
Biztos kézzel vezetett,
Megtanultuk az időnket
Beosztani miként lehet.
Hajrá csajok mindent bele,
Pörögnek az ecsetek
Zoltán utasításával
Készülnek a festmények.
Házi bácsi csodás ember
Jól bírja a pálinkát,
Kemencébe jól befütve
Pizzát süt órákon át.
Köszönjük a szervezést,
Sok jó program készitést,
Hangulatos kis csapatunk
Jövőre várja a repetát.
Üdvözlettel Mara és János Halas”
Szemerédi István:
„Kedves mindenki!
Eleinte egy kicsit aggódtam az utazás miatt. Mint megtapasztaltátok szeretem a mókát és a kacagást. Sok ember furcsának találja, hogy mindenből viccet csinálok. Véleményem szerint így lehet át vészelni a mindennapok nehézségeit. Ezáltal viccesnek találtam a darazsak elleni ember feletti küzdelmet (bocsi Dalmi)
Jó volt látni titeket a sok mosolygós, nevetö, hahotázó arcot. Ennek tükrében elmondhatom kiválóan éreztem magam a társaságotokban.
Minden jót kívánok az egész csapatnak.
Ui: Heni elkészültek a szúnyog riasztó tartó lemezek
„
Köszi, szükség lesz rá jövőre is! 🙂
Faragó Anita:
„Talán csak néhányan tudják rólam, hogy pánikbetegséggel küzdök. Emiatt a tavalyi tábort le kellett, hogy mondjam. Idén erőt vettem magamon, és kedves családommal nekivágtam! Egyetlen pillanatát sem bántam meg. Kedves, szerető embereket ismertem meg a tábor alatt. Olyan felemelő érzést még soha nem tapasztaltam, mint festés közben. Ehhez nagy mértékben hozzájárult Zoli profizmusa, a finom borok, a lenyűgöző táj, a szépséges mandulafenyők látványa. Ami ihletet adott a kezdő kis alkotásaimhoz. Firenze igazán a szívemhez nőtt. És a pisztácia fagyi…
Szóval mindenért hálás vagyok, szuper volt minden!
„
Bártfai Dalma:
„Sziasztok! Én most voltam először Olaszországban, de ez a mentalitás és életérzés, amit ők képviselnek.. hát meg tudnám szokni.
A legszebb élményem talán Firenze és Pisa volt. Nagyon szeretek várost nézni és ezeken a helyeken érdemes volt lejárni a lábunkat. Az alkotásaimról nem nagyon nyilatkoznék, mert elég bénácska voltam, de nem adom fel.
Próbáltam kihozni belőlük a maximumot. A alkotó órák jó hangulatba teltek, ezeket nagyon élveztem mindig, szuper volt a csapat és Ti szervezők mindent megtettetek értünk. Köszönöm Nektek az élményt, még találkozni fogunk.
Búcsúzóul ezt a képet csatolom, ez többet mond mindennél.
Puszi mindnekinek”
Lakos Edit, azaz Edo, aki eddig az összes táborban részt vett:
„A „sokadik” táborom volt már az idei, és én úgy éreztem magam, mintha haza mentem volna Toszkánába, ami Nektek köszönhető, a szereteteknek, a figyelemnek, amivel körülvesztek minket!
Imádtam a sok vidám percet, a tengerpartot, az alkotásokat, ahol én láthatóan alul teljesítek, a festés nem az én erősségem, de Zoli végtelen türelme és a sajátos humora még velem is elhitette, hogy „jó az”.
Imádtam a hajnali, napfelkeltés túráinkat, Pisti sajátos humorát, amivel felkacagtuk a még alvó Toszkána csendjét, imádtam a tábor lakó társaimmal töltött sok közös vidám percet, ahogyan megismertük egymást és az arcok mögött élő embereket, örömeiket, bánatukat, és imádtam azt a gondoskodást és érezhető szeretetet amit Tőled és Zsoltitól kaptam! Köszönöm, ölelés Mindenkinek!
„
Bakó Zsoltné, Teri:
„Hallgatom a szép olasz dallamokat és közben azon gondolkodom, hogy milyen változást hozott az én életemben a toscanai utam? Na lássuk csak!: Az biztos, hogy amióta hazajöttem csak úgy ontom magamból a képeket, amiknek a témája: kapualjak, utcarészletek fura zöld házakkal és gyönyörű tájak, amikről nem hiányozhatnak a ciprusok (nem is értem?).
Aztán a családom nagy örömére betörtek a konyhánkba az olasz ízek és azzal a lendülettel ki is szorítottak minden más egyebet onnan. Szóval egy héten kétszer pizzát sütök és most éppen egy „
pasta alla norma„- val búcsúzom a padlizsántól aminek a receptjét a barátnőmtől kaptam (aki szintén részt vett a KHCS festőtáborban
.) A fűszereim közül sem hiányozhat azóta a Toscana fűszerkeverék. Egy finom olasz vacsora után kinyitom a hűtő ajtaját és már gyakorlott mozdulattal készítek magamnak egy aperol spritzt (mert elfogyott a Lidlben vásárolt olasz Peroni söröm
). De nem is fecsegek tovább, megyek, mert éppen egy jó könyvet olvasok aminek a címe: Santa Montefiore: Visszatérés Toszkánába. Hát CSAK ennyi változás történt az életemben…….
Utóirat: Egy sajnálatos negatív dolgot mégis csak meg kell említenem ami bekövetkezett az életemben miután Toscanaból hazajöttem: Nem tudom megenni többé a hazai fagyit!
„2.turnus szösszenetei:
Fegyveres Ildikó:
„Heni, ugye emlékszel mennyi kétellyel, kérdéssel fordultam hozzád az utazás előtt.. nekem ez volt az első táborom, de biztos, hogy nem az utolsó. Alig várom, hogy újra mehessek Veletek!
Ennyi tömény élmény már régen ért egy hét alatt! Szeretettel gondolok Rátok, az összes táborlakóra!
Hiányzik a csend, nyugalom, a kávézások, a mélyreható és a vidám beszélgetések, fincsi olasz borocskák mellett, a kirándulások, strandolások, elmélyült alkotó órák, a közös pizzázás, , meg persze a Limoncello. Megjegyzem azóta is szinte naponta fogyasztom! Ez már alkoholizmus??? örülök, hhogy megismertelek benneteket!
Köszönöm a sok kedvességet, gondoskodást, támogatást! Na és ha eszembe jut a kulcsos story ma is nevetőgörcs környékez. Ja és… Felicità! persze Toscana valóban megihletett, és Zoli útmutatásait szem előtt tartva pingáltam pár képet
„
Felicita bömbölt a buszban, amikor egy szuper közös vacsiról autóztunk haza felé Lajaticoból:
Varga-Parent Vanda:
„Fantasztikus volt a tábor, imádtam minden percét! Az se zavart, hogy a fél világot átutaztam érte (Maine, USA). Jövőre is mindenképpen ott leszek 
Hiányozni fog a csapat, leginkabb Zoli, Pisti és Heni, számolom a napokat míg újra találkozunk! „
Kriszti és Györgyusz (ikertesók):
Italia, azon belül Toszkána ahová a Te segítségeddel jutottunk el Györgyivel. Mivel egy szuper tábort szerveztél a festés szerelmeseinek kitűnő segítséggel. Ebben a mondatban minden benne van amit adtál nekünk minden téren…..Hálás köszönet érte. Én ugyan nem tudok festeni , de mindenképpen szerettem volna kipróbálni, és ez sikerült is 🙂
A képességeimhez mérten és természetesen Zoli segítségével alkottam egy Puppy cica képet (az ovisok szerintem ügyesebbek). A bor festés nekem igazán különleges élmény lett, hogy nem is tudtam ilyen technika is létezik. Azt is kipróbálhattam. Györgyi hazavihette az általa megfestett lovas képet, mert hogy a fia, Szili nagyon zokon vette, hogy nem vittük el magunkkal Olaszországba. Közölte Anyukával, hogy márpedig lovas kép nélkül haza ne menjen.
Először is szuper csapatba kerültünk, gyönyörű alkotásokat láthattunk és élmény volt ilyen emberekkel részt venni a táborban.
Nem Gucci és tsai miatt mentünk Olaszországba, hanem a gyönyörű tájakért, a kis városokért, a látványért, ízekért… ok azért nem hagyhattunk ki egy kis shoppingot sem. Az eredeti olasz kotyogós kávéfőző csodálatos. 🙂
A legemlékezetesebb alkotós élményem nekem a kerámia festés volt. Nagy nagy meglepi volt. Én azt hittem , hogy majd valami kancsót gyártok agyagból, mint a Ghost című filmben kb. A kis virágos tányérom szuper lett. És azt látni, hogy mindenki azonnal a képzeletét egy tányérra tette, mivel szerintem sokan nem tudták hogy ez lesz… gyönyörű alkotások születtek. Imádtam.
Cinque Terre:
A legborzasztóbb, legszebb , legviccesebb. Lefogyok 10 kilót és egyik hegyről faluból a másikba pikk -pakk átjutok az ösvényeken. Majdnem meghaltam, a 150cm-es magasságomnak nem tett jót a szikla lépcső mászás… nem méret kompatibilis. Tesómat imádtam…. néha átfutott rajta, hogy akkor most Medicopter 112. Mert én lefekszem és még fel sem jutok, nem hogy lefelé.
De a látvány mindent megért…..Itt Zsoltit és Marcit megemlíteném, senkit nem hagyunk hátra… hálás köszönet érte. Oké amikor már leértünk röhögés volt, hogy túléltem. A vonatozást imádtuk és az Aperol spritz mindent vitt a nap majdnem végén. Ide még visszajövök, nem láttam az összes falut és mivel tenger illetve hajó fan vagyok még ezeket pótolni kell.
Felsorolhatnék mindent, mert minden program csodálatos volt, nem teszem. Felejthetetlen volt és remélem még kaphatok ilyen élményeket ebben a táborban.
Ami nekem ezeket az élményeket az itthoni életembe maradandóvá tette az, hogy ugyan nem tudok festeni, de leleményes emberek kitalálták a számos kifestő festést… ez által festhetek és nagyon szeretem.
Üdv mindenkinek és köszönöm, hogy befogadtatok minket a csapatba
Törpi (Morvai Kriszti)
Ui.:
Hencsikém örök hála és nagyon köszönjük Zsoltinak és Marcinak, Zolinak és Pistukának a sok segítséget.”
És végül, de nem utolsó soran, a mi örökös Maestronk Zoli szavaival búcsúzunk az idei tábortól:
Hagyj üzenetet