Napjainkban ismét reneszánszukat élik a kézműves termékek. Egyediek, tartósak, megszépítik a hétköznapokat, szívvel-lélekkel készülnek. Szívvel-lélekkel, és olykor tűzzel-vassal, ahogy mai riportalanyunk, Tringer László kovácsmester esetében is.
Mesélj magadról egy-két szót. Hol élsz, hogy alakult az életed?
Siófokon születtem és éltem huszonhat éves koromig. Itt végeztem iskoláimat is.
Majd párommal úgy döntöttünk, Ságvár külterületén veszünk ingatlant. Véletlenül bukkantuk a házikóra, mely erdők-mezők és halastó tarkította völgyben helyezkedik el.
A gazdasági válság igen érzékenyen érintett minket, így munka mellett sok vállalkozást kipróbáltunk, hogy tudjuk fizetni a törlesztőt.
Hogyan került a látóteredbe a kovácsmesterség, hol tanultad ki a szakmát?
A kovácsolás lassan jött.
Először azt is munka mellett csináltam, de, hála istennek, összeszedtem magam, mert rájöttem, ez a régimódi felfogás nem állja meg a helyét. A saját szekerünket kell tolni nem másét. Persze ez nem szerencse kérdése. Még a munkahely alatt elkezdtem kiépíteni a vállalkozás arculatát, így már zökkenőmentesen tudtam váltani.
Édesapámnak a háznál volt a lakatosműhelye, így gyakorlatilag a vasak között nőttem fel. Mivel fémipari szakmáim vannak, előbb a lakatosiparral foglalkoztam. Édesanyám kézügyességét örökölve viszonylag szépen rajzolok, így valahogy szép lassan összeállt a kép.
Persze nagyon-nagy ösztönzés volt az is, hogy viszolygok a monoton dolgoktól. Pont ezért hamar ráuntam a lakatosiparra, mert valahogy az előregyártott, silány minőségű, kovácsolt jellegű vasak összehegesztésében nem láttam a perspektívát.
Egyfelől a vásárlók igényességének szándékos elnyomását láttam/látom benne. Másfelől zavart a késztermék jellegéből adódó alkotói korlát.
Autodidakta módon jutottam el ebben a szakmában oda, ahol most tartok. Ez azért nehéz, mivel ez a szakma talán az egyik legösszetetteb a világon.
Azért mondom, hogy „ahol most tartok”, mert ez egy véget nem érő tanulás. Sosem lehet azt mondani, hogy elég jó vagyok!
Alapban önbizalom-hiányos ember voltam, így nagyon nehezen találtam meg a helyem a világban. Aztán találkoztam a párommal, aki lelket öntött belém. Nagyon fontos, hogy álljon az ember mellett valaki, aki, ha kell, őszintén elmondja a véleményét a munkájáról!
A kovácsolt vas termékek általában használati tárgyak, ritka az olyan darab, amely csak díszítő funkcióval bír. Milyen típusú tárgyakat szoktál készíteni?
Tíz éve sokat ötleteltem, hogy mit lehetne készíteni, ami szinte eladja magát. Nehéz dolgom volt, mert a kovácsoltvas luxuscikknek számít még manapság is. Nagyon lassan ugyan, de letisztult a kép, hogy mi az, amire szükségük van az embereknek, és kiélhetem a kreativitásomat, alkothatok. Így jöttek a kovácsoltvas ágyak.
Sok évig kizárólag ágyakat készítettem, úgy évi 60-70 darabot. A kitartó munkának köszönhetően, ma már összeforr a „Vasgyúró kovácsműhely” név a kovácsoltvas ágyakkal. A többszáz ágy elkészítéséből adódó tapasztalatnak hála, ma már csak az jön hozzám, aki különleges személyre szóló alkotást szeretne. Nagyon jó visszajelzés, hogy az elmúlt években a rendelések 98%-, át visszatérő vásárlók teszik ki.
5-6 év után picit ráuntam az ágyakra, és szerettem volna mást is kipróbálni, új dolgokat készíteni. Így, ma már bármit vállalok, kerítést, kaput, korlátot stb…
Hogyan készülnek az új darabok? Honnan veszed az ötleteket a terveidhez, mi inspirál?
Először bevillan valami, amit papírra vetek. Egy forma. Aztán jön a skicc a termékről, ahol beillesztem/összehangolom a formát. Ágyaknál aztán szeretem életnagyságban felrajzolni, majd erre „ráépíteni” a kikovácsolt alkatrészeket.
Egy ideje elkezdtem visszanyúlni a magyar motívum világba. Nem volt nehéz, mivel gyerekként a ház tele volt festett tányérokkal, csuprokkal melyeket édesanyám készített. A nehézséget inkább az jelentette, hogy ezt vasba átültessem. Ilyen módon előttem ezt nem csinálták.
Nagy inspiráció még a szecessziós stílus nyújtotta szabadság is. Nagy kedvencem. Iparművészként azonban fontos, hogy saját stílust kell kialakítani, így nem csak névről ismerik meg az alkotót.
Hol találkozhatunk az alkotásaiddal?
Az internet nyújtotta lehetőségeknek hála, ma már nem kell ahhoz boltot nyitnunk, hogy eladhassuk termékeinket. Ezt használom ki én is. Az egész országban dolgozok, szállítok. Mivel munkáim 98%-a magánlakásokba kerül, így leginkább a fotóimat tudom megmutatni az érdeklődőknek.
Sok internetes oldalam van, de a leginteraktívabb a facebook-on, a „Vasgyúró kovácsműhely” és a „Kovácsoltvas ágyak – Vasgyúró kovácsműhely” nevű oldalam.
Az elsőn belepillanthatnak az érdeklődők a készítési folyamatokba, nyomon követhetik egészen a késztermékig. Ez különösen a megrendelőknek tetszik, hiszen egész más érzés álomra hajtani fejünket egy olyan ágyban, amit láttunk elkészülni.
A másodikon inkább az ágyakkal foglalkozom. Leginkább termékkínálat.
Mik a hosszú távú terveid? Gondoltál rá, hogy az alkotás mellett oktatással is foglalkozzál, és tovább ad a tudományodat?
Terveim között szerepel egy kiállítás, mellyel nem csak munkáim bemutatása a célom, hanem hogy megmutassam az embereknek, mi a különbség a kovácsoltvas és a lakatosipari olcsó másolat között. Mert sajnos még itt tartunk. A lélektelen tömegcikkek világában.
Nem véletlenül hangsúlyozom ezt mindig. Mivel az emberek nagyrészének fogalma sincs a különbségről, azt hiszik ez is egy olyan gyorsan összehegesztett munka, mint a lakatosipari.
Nem! Ez egy nagyon-nagy szakmai felkészültséget és fizikai állóképességet igénylő mesterség. Ki gondolná például, hogy egy szépen kidolgozott kilincs gazdagon díszített cilinderekkel akár egy hétig is készülhet? Vagy, hogy egy díszített kapu mintáktól függően hónapokba is telhet?
Régi dédelgetett álmom még külföld felé nyitni. Ezen már elkezdtem dolgozni, de megrémít a tudat, hogy ahhoz, hogy ott is ismerjék nevemet ugyan azt a „kört” kell majd végigfutnom, mint anno itthon.
Mesterség átadása? Ha eljutok arra a szintre, hogy úgy érzem felelőséggel taníthatok, majd akkor! Már ha lesz kinek. A mai fiatalságnak valahogy nincs kitartása a kalapácsot emelgetni.
Azt hiszem, egy ilyen munka egész embert követel. Szabadidődben mivel foglalkozol, szoktad magad kipróbálni más kreatív területeken is?
A rengeteg megrendelés miatt sajnos a szabadidő elég képlékeny számomra. Ha tehetem felpattanok a bringámra és irány az erdő! 🙂
Más kreatív tevékenység a szakmán belül adódik. Rengeteg olyan technika van még, ami kapcsolódik a mesterséghez, és amibe eddig csak belekóstoltam. Ezeket, ha tehetem gyakorlom, hogy aztán egyszer bevethessem „élesben” is.
Köszönöm szépen a beszélgetést.
Orsi, blogger
Hagyj üzenetet