Harrach Ágnes nevével már több blogbejegyzésben találkozhattatok (bár általában csak a keresztnevét írja alá). Sokféle technikával foglalkozik, nyitott szemmel jár a világban, és minden újdonságra fogékony. A barkácsolás élete fontos része.

Mesélj egy kicsit magadról, ki vagy, mivel foglalkozol?

Nyelvtanár, tolmács, műfordító vagyok, így munkám kapcsán sok emberrel és élethelyzettel találkoztam, számos utazást is köszönhetek neki. Ilyen esetekben is mindig gyűjtöttem az ötleteket, számtalan füzetke, jegyzetlap és újabban file vár felhasználásra.

Mióta foglalkozol barkácsolással? Kik voltak az első ösztönzőid?

Ebbe nőttem bele. Nagymamám, édesanyám a szűkös hatvanas-hetvenes években mindenből csudát tudott varázsolni. Lepedőből készített zsebkendőink sarkában vidám hímzések voltak, számtalan érdekes és különleges házi készítésű játékunk, társasjátékunk volt, hozzánk jártak a szomszéd gyerekek. A főzelékre feltétnek nem sima szafaládét kaptunk, hanem választhattunk, hogy szafaládérózsát vagy szafaládé sünt kérünk. Édesanyánk egyszerűen másképp vagdosta be a sütnivalót. Már ekkor kinyílt rá a szemünk, hogy mindenből lehet valami teljesen mást készíteni, vidámabbá, érdekesebbé tenni.

Milyen technikákkal foglalkoztál, változott-e az érdeklődésed a kreatív alkotás terén?

Az elmúlt évtizedek alatt igen sok technikát kipróbáltam, különösen vonz a papír, a textil. Mostanában beleszerettem a nemezelésbe, fonalfestésbe, az eco-print technikába. Az éppen aktuális technika élethelyzetemtől is függ. Régen magam varrtam minden ruhámat, majd ezt-azt a gyerekeimnek is. Sok kiscipőt, sapkát, sálat kötöttem, később korcsolyazoknikat. Aztán jöttek a házi játékok az iskolai feladatok vidámabbá tételére.

Blogbejegyzéseidből kitűnik, hogy közel áll hozzád a természet és a természetes anyagok. Hogy alakult ez ki benned, és hogy befolyásolja az életedet, az alkotásaidat?

Mindig is lenyűgözött a természet változatossága, a színek, a formák. Képes vagyok lehorgonyozni egy szép alakú levél mellett, s rögtön azon töröm a fejem, mire tudnám használni, van is jelentős préselt növény készletem. Készítettem már lenyomatot vele, körbespricceltem képeslapon, trikón, táskán. S a mai környezettudatos világban még modern is lettem ezzel. Gyűjtöm a terméseket is, társasjátékfigurának, játékpénznek is kiválóan alkalmasak.

Mennyi időt töltesz barkácsolással?

Hát ez nagyon változó. Ha megtetszik egy technika, igyekszem egyben, több időt kiszakítani a hétköznapokból. Néha az egész konyha tele van festékes fazekakkal, áznak, főnek, pihennek a festékek, fonalak. Máskor az egész lakást ellepik a különböző technikákkal megfestett papírok, szó szerint lépni sem lehet. De az is veszélyezteti családom nyugalmát, ha előveszem a varrógépet.

Kinek készülnek az alkotásaid?

Pusztán az alkotás örömén kívül, főleg ajándékba, családtagjaimnak, barátaimnak, külföldi utazásaim során vendéglátóimnak, diákjaimnak, tanártársaimnak készítek dolgokat – mindenkinek, akinek örömet tudok szerezni egy kis figyelmességgel. És természetesen saját használatra, hogy a körülöttem lévő használati tárgyaim is egyediek, praktikusak legyenek. Számtalan sokzsebest varrtam már, amelyek épp egy adott falszakaszra vagy ajtóra illenek.

Honnan szerzed be a szükséges alapanyagokat, és hogyan tárolod őket? Vannak jó rendszerezési tippjeid, amelyeket meg tudsz osztani velünk?

Számomra a kiindulópont, hogy minél több anyag közvetlenül a természetből származzon, tehát erdei sétáimon, komoly hegyi túráimon gyűjtögetem őket. Törekszem az újrahasznosításra is, kidobásra szánt tárgyaknak, maradékoknak, potyadékoknak igyekszem felhasználási módot találni. Közben, természetesen, előszeretettel járom a papírboltokat, barkácsüzleteket, röltexeket is.

A tárolás már nehezebb kérdés. Kisdoboz, nagydoboz, cipősdoboz, csokisdoboz, banános doboz, rekeszes doboz, kosár, fiók, textilzacskó, iratrendező, boríték. Nem állíthatom, hogy mindig mindent elsőre megtalálok, de azért van némi logika a tárolásomban. Elsősorban anyag és technika szerint rendszerezem a készleteimet.

És most már minden alkotásomat, minden technikát le is fényképezek, néha folyamatokat is. Túl sok minden elveszett a korábbi generációk, illetve saját, korai munkáimból. A fényképeket szintén anyag és technika szerint rendszerezem, itt elég nagy a rend.

Mik a terveid a közeljövőre? Van olyan technika, amivel már kacérkodsz egy ideje, és szeretnéd kipróbálni?

Pillanatnyilag talán a növényi anyagokkal történő festést tartom a legizgalmasabbnak. Próbálkoztam tojással, fonallal, nagyobb anyagokkal is, de írni és képet festeni is próbáltam már az így készült festőlével.

De a papír is változatlanul kedvenc maradt, dobozokat, borítékokat, speciális svéd fonott szívek számtalan változatát készítem. Családi alapelv, hogy igyekszünk megismerni, megérteni egy technikát, majd úgy variáljuk, hogy a legkevesebb vásárolt anyagra legyen szükségünk. Nagyon sok mindent lehet helyettesíteni egyszerűbb, esetleg eleve a háztartásunkban található alapanyagokkal, eszközökkel.

Szerinted milyen szerepe van az alkotásnak az emberek életében, és mikor érdemes elkezdeni felkelteni a gyerekek érdeklődését az ilyenfajta tevékenységek iránt?

Mindenkit sajnálok, akinek nem szerez örömet az alkotás. Szerintem itt lehet rálelni a Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow-élményre. Könnyen bele tudok feledkezni az alkotás varázsába, s ilyenkor teljesen megszűnik számomra a külvilág. Szeretek másokkal együtt dolgozni is, külön öröm, ha hozzáértő szem értékeli munkánk eredményét, és általában sok apró trükköt el lehet lesni egymástól.

Egyébként én a munkámban, a tanításban is rendre bevetem a kreatív alkotást, mint oktatóeszközt. Nincs olyan csoportom, ahol karácsonykor, húsvétkor, vagy bármi más remek alkalomkor ne készítettünk volna képeslapot, hajtogatást, s hogy oktatás jellege legyen, mindezt a tanított nyelven beszéljük meg. Rengeteg oktatójátékot készítettem, és gyakran felnőtt és gyerek tanítványokkal együtt készítünk játékos, rajzos, aktív tevékenységet igénylő feladatokat egymás számára. Ezt általában nagyon élvezik.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek egészen kis korukban, már óvodás kor előtt találkozzanak az alkotás örömével. Számtalan olyan technika létezik (gyűjtögetés, préselés, pecsételés, mártogatás, színezés) amelyben már kicsik is tudnak segédkezni, s az elkészült mű közös alkotás lehet. Például, ha egy régi karácsonyi képeslapra néhány lyukat szúrunk, a kivarrott vonal már a gyermek alkotása.

A legnagyobb örömöm talán, hogy folyamatosan láttam, ahogy négy fiam is saját kezűleg készíti az ajándékokat és az alkalomra illő üdvözlőlapokat, gondosan megfigyelve, hogy ki minek örülne, mire vágyik. S ezt most, felnőtt korukban is folytatják. De természetesen az is fontos, hogy a megajándékozott is tudja ezt értékelni. Valószínűleg ezt is lehet tanítani.

Köszönöm a beszélgetést,

Orsi (blogger)

Ági korábban megjelent cikkeit itt találjátok:

2018.12.16.Karácsony – Ági csipketerítő fája
2019.04.28.Anyák napja – kivarrt szívek Ágitól
2019.09.22.Barackmag ékszer
2019.12.01.Mikulás botból
2020.04.05.Tojásfestés festőnövényekkel
2020.04.12.Kötött sapka tojásokra és csirkék fonallal

Ha tetszett, oszd meg Te is!