Műszerésznek indult, aztán kreatív foglalkozásokat tartott időseknek és gyerekeknek. Ő hívta életre a református gyülekezet helyi kreatív klubját, mely amellett, hogy jótékonysági célokra különböző kreatív alkotásokat készített, számos résztvevő számára a közösség és összetartozás fontos színhelye is volt. Számos kreatív tevékenységet kipróbált, majd nyugdíjba menetele után csatlakozott a helyi foltvarró klubhoz, és innen már egyenes út vezetett a táskavarrásig. Ismerkedjünk meg Barna Irénnel Sárospatakról.

Mesélj magadról, mik voltak életed főbb állomásai?

Finommechanikai műszerészként kerültem ki a középiskolából, majd 20 év múlva pályát módosítottam, és szociális intézményben vállaltam munkát. Időskorú, és fogyatékkal élő személyek mentális gondozása volt a feladatom. Először nevelőtanári végzettséget szereztem, később pedig szociális munkás lettem. Mentális gondozáson kívül csoportos és egyéni foglalkozásokat tartottam. Mindig érdekelt a tárgyalkotás, a dekoráció, az újrahasznosítás, de legfőképpen a textilek! A református egyházon belül életre hívtam a Krea-Team klubot, ahol a közösen elkészített alkotásokat jótékony célra fordítottuk, bálokhoz dekorációkat készítettünk, és sok más rendezvény megszervezésében is részt vettünk, ami a gyülekezet életét szinesítette. Kreatív foglalkozásokat tartottam fiatal, hátrányos helyzetű anyáknak, iskolákban felsőtagozatos gyerekeknek.  Három évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba mentem, tagja lettem a helyi foltvarró körnek, ahol a pachwork technikát is elsajátítottam. Itt mindent megvarrunk, ami textilből elkészíthető (teritők, ágytakarók, táskák, neszesszerek, pénztárcák, mobiltartók, gyerekjátékok, fali képek stb.) Ez a csoport is készít tárgyakat jótékony célra.  Nagyon remek kis közösség, imádok oda járni.

Hogyan kezdődött az érdeklődésed a táskavarrás iránt? Miért pont táskák?  

Már gyerekként is szabtam-varrtam. Először babaruhákat, később a családnak, a lányaimnak felsőruházatot, de a lakásban mindent, ami textilből volt. Mindezt autodidakta módon. Könyvekből, újságokból tanulgattam a szabás-varrás fortélyait, az anyagismeretet. Most miért pont táskák? A táska egy háromdimenziós, funkciót ellátó használati tárgy. Kifejezi a tulajdonosa egyéniségét, információt közöl. Minden nőnek van táskája, szeretik váltogatni. Lehetőség arra, hogy kibontakoztathassam a bennem lévő kreativitást.

Honnan veszed az ötleteket egy-egy újabb alkotás elkészítéséhez?

Saját képzelőerőm által, de besegít a Pinterst is. Kombinálom az eddig elsajátított technikákat, pl. transzferálás, makramé fonás, textilfestés stb. Nyitott szemmel járok, figyelem az újabb megoldási lehetőségeket, textileket, ami inspirál.

Van kedvenc stílusod, kialakult fazonod, amit rendszeresen varrsz?  

Konkrét, kedvenc stílusom, fazonom nincs. Szeretem a kíhívást jelentő alkotásokat. Legutóbbi táskáimat a barátnőimnek varrtam, ami azért volt számomra élvezetes, mert ismerem a személyiségüket, hobbijukat és ezeket figyelembe véve varrtam meg az alkotásokat. Szeretem a különlegesebb formákat, bonyolultabb fazonokat, amiben kihívás van, és eltér a megszokottól. Nálam mindenből csak egy darab készül. 

Mit csinálsz az elkészült táskákkal? Találkozhatunk velük valahol?

Eddig főleg ajándékba készítettem, de bizonyos darabokat eladtam. Tervezek létrehozni egy internetes felületet, ahol a táskák, neszesszerek megtekinthetőek és megvásárolhatóak lesznek. Addig is a közösségi oldalon megnézhetőek a munkáim.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Eddig megvásárolt, vagy letöltött szabásminták alapján készítettem a táskákat. Ezután szeretném magam tervezni a szabásmintákat, és úgy elkészíteni, hogy minél inkább az én képzeletvilágomat, egyedi stílusomat tükrözze.

Köszönöm a beszélgetést!

Orsi, blogger