A jövő héten Szicíliába megyek pár napra, és részben ismeretlen ismerősöknél fogok megszállni. Szeretem ezeket a találkozásokat. Az ember sosem tudhatja előre, hogy mire is számíthat, és az esetek zömében sokkal többet kap, mint amit várt. (Ha szeretnél erről többet is megtudni, ajánlom az Atyaég, utazom blog idevágó bejegyzését: "Atyaég, hol lesz a szállásunk?!".) Persze, nem akarok üres kézzel beállítani
Az elmúlt három hetet Ausztráliában töltöttem. Brisbane-ben, ami a legközelebbi nagyváros, éppen csak pár órát voltunk, annak is nagyobb részét az egyik kedvelt parkjukban töltöttük, ahol botanikus kert, sétatér és még egy tengerpartot imitáló medence kompluxum is van. Boltélményeim így onnan nincsenek. Megfordultam egy-kis kisebb városban is, és rengeteg pici településen, melyek majd mindegyike rendelkezik helytörténeti múzeummal, vagy ahogy itt
Fabriano, egy olasz kisváros, mely leginkább csak festőművész körökben ismert, az itteni papírgyárban előállított jó minőségű művészpapírokról. Nem igen különbözik Olaszország számos más kisvárosától, melyek, bár kedves, középkori városmaggal rendelkeznek, de nem tudnak versengeni a híresebb, jelentős építészeti vagy képzőművészeti értékeket felvonultató helyszínekkel, így gyakran az útikönyvekbe sem kerülnek be, még „…útban XXX felé érdemes egy rövid kitérőre bekanyarodni YYY
Kína - a kreatív alapanyagok hazája Életem igazítója, akit nevezhetünk sorsnak is, de ebben a történetben pont a fiam volt, úgy intézte, hogy többször is járhattam már Sanghaiban. Amikor először mentem, még csak homályos elképzeléseim voltak az országról. Olvastam az útikönyvet, nézegettem a várostérképet, gyűjtöttem a látnivalókat, és – természetesen – vadásztam a kreatív hobbi boltok címeit. Elvégre Kínába megyek!