Ki mondta, hogy az anyukákat csak Anyák napján lehet ünnepelni? És ki mondta, hogy csak az anyukákat ünnepeljük? Mindenki, minden nap megérdemli az ünneplést. Anyukák és nagymamák, pótmamák és bébiszitterek, édesapák és lelkes nagynénik, nagybácsik, még a nagytestvérek is, akik időről időre anyaszerepre váltanak kisebb testvéreik mellett. Ne várjunk egy speciális napra, hogy kifejezzük hálánkat és megbecsülésünket számukra. (Úgyhogy, amit most itt írok, az mindnyájuknak és mindnyájukról szól.)
Kedves meglepetés lehet egy tavaszi koszorú, amely virágmagos zacskókból készül.
Ezzel mindjárt egy közös programot is előrevetítünk, hiszen a kertészkedésből is kivehetjük a részünket. Például úgy, hogy kivesszük Anyu kezéből az ásót, és mi forgatjuk meg a virágágyás földjét helyette.
Az együtt töltött idő remek alkalom a beszélgetésre is. Virágágy rendezés, ültetés, palántázás közben jut idő rá, hogy részletesen beszámoljunk életünk kisebb-nagyobb mozzanatairól. Hidd el, anyukádat akkor is érdeklik a munkád részletei, ha igaziból csak a felszíni dolgokat érti meg belőle. De ahogy Téged hallgat, a Te lelkes mesélésedet figyeli, jól eső érzés számára, hogy az ő keze munkája is benne van abban, hogy idáig jutottál.
Legalább ilyen izgalmas anyut kérdezgetni és meséltetni. A mi gyerekkorunkról, meg az övéről. Amikor ő volt fiatal lány, amikor ő állt pályaválasztás előtt, vagy neki adták át a Munka Érdemrendjét (igen, valamikor ilyen is volt). Amikor elsiratta a kedvenc maciját, vagy valami olyat követett el, amit soha nem mert bevallani a szüleinek, és elmesélni a kisgyerekeinek, de felnőttfejjel már másképp értékelsz például egy tinédzser kori meggondolatlan kalandot.
Ha ügyesen kérdezgeted édesanyádat, és le is írod, amit tőle hallottál, idővel a teljes élettörténete összeáll. S ez nem csak az unokái számára lehet érdekes, hanem még neki magának is, ha egyben, összeszerkesztve olvassa el.
Egy ilyen családregénybe még a családtagok anyuval kapcsolatos emlékei is beleférnek, vidámak és szomorúak, elgondolkoztatóak és szívet melengetőek – minél több, annál jobb.
És végül is, ki az, akit köszöntünk? Mint az elején is mondtuk, bárki és mindenki. Te meg én, az anyukád és a bölcsiben dadusként dolgozó lányod. A szomszédasszony, aki örömmel vigyáz a kicsire, ha neked hirtelen el kell szaladnod valahova, és a bácsi a 10. emeletről, aki mindig becsönget hozzátok, amikor hazaér a telekről, és hozz egy tálka cseresznyét vagy sárgabarackot a gyerekeknek.
Kínából hallottam, hogy egy társaságban szokásban van, hogy az édesanyák egymást is felköszöntik, értékelve anyatársaik áldozatos munkáját és életét. Ezt mi is megtehetjük, és még Anyák napja sem kell hozzá. Hiszen az igazi meglepetés éppen az, amikor valaki teljesen váratlanul áll eléd, és ad át egy csokor dicséretet és elismerést.
Legyen minden napunk Anyák napja!
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet