November 29-i blogbejegyzésünkben már megismerkedhettetek a skandináv fonott szívek változatos világával. Most egy másik érdekes és követni való svéd hagyományról szólnánk.

A svéd adventi, karácsonyi készülődés fontos eleme a családi összetartás. Több generáció, testvérek, unokatestvérek, barátok együtt sütnek, együtt készítik el az adventi koszorút a bejárati ajtóra, s a számunkra kevésbé megszokott alakú adventi gyertyadíszt az asztalra.

A gyertyák máig csakis valódiak lehetnek.

 

Bár van egy nagy előnye is ennek a formának, lényegesen könnyebb elrakni egyik évről a másikra.

De talán a legjobban várt közös program a ”julpyssel” (ejtsd jűlpüsszel), „karácsonyi együttbarkácsolás”, amikor néhány gyakorlottabb, esetleg idősebb személy, édesanya, nagymama, nagynéni vezetésével a család apraja-nagyja karácsonyi és karácsonyfadíszeket készít, akár fonott szíveket is. Régen ekkor mártogatták a gyertyákat is, de ezt ma már kevesen csinálják házilag. Ha december elején jönnek össze, akkor a szobát díszítik, mert Skandináviában már advent első vasárnapján karácsonyi díszbe öltözik a lakás, a ház. A dísznek nem kell bonyolultnak lennie, a lényeg a hangulat, az odafigyelés, a közös alkotás öröme. Ha átvesszük az ötletet, a díszek nyugodtan születhetnek magyar kincsestárból, vagy saját kútfejünkből is.

Szaloncukor ajtódíszként. Igy…

… vagy így.

 

Adventi gyertyák ajtón vagy ablakon.

 

 

Ha későbbre esik a találkozó, akkor a karácsonyi ajándékok becsomagolására is sor kerül, mert azokat pecsétviasszal zárják le. Ez izgalmas játék, bár kicsit szagos. És még meg kell írni az ajándékkísérő versikéket is, kettő-négy sort, amiből a megajándékozott kitalálja, mit is fog kapni.

És milyen díszeket készítenek? Elsősorban papírdíszeket, ehhez kész csomagokat lehet kapni, amelyekben általában leírások, ötletek is szerepelnek. De már az egyszerű színes papírcsíkokból is csodákat lehet varázsolni.

Gyerekkorunkban a szaloncukrok ezüstpapírban voltak. Ezt a csomagolást sosem dobtuk ki, hanem már rögtön evés után formás kis golyókat készítettünk belőle (na jó, lehet, hogy a gyerekek ették, a felnőttek gyúrták a golyókat). Ebből aztán a következő évben remek fűzért lehetett készíteni némi fagolyóval, gyönggyel vagy szívószál-darabkákkal felturbózva. De készíthetünk füzért például pattogatott kukoricából is.

Ma már sokkal kevesebb képeslapot küldünk, de azért mindenki örül neki. Mellékelhetjük magához az ajándékhoz is. Ehhez aztán végtelen a lehetőségek tárháza, és igazán elég hozzá némi papírhulladék, régi újság, folyóirat

Mint látjátok, itt most nem is arról van szó, hogy csupa svéd díszt próbálunk bemutatni, hanem arról, hogy vegyük át tőlük ezt a remek szokást, hogy beépítünk a karácsonyi készülődésbe egy békés, nyugodt délután, napot, amikor együtt vagyunk, közösen alkotunk, átadjuk az új generációknak a hagyományokat, és megtanítjuk őket arra, hogy nem az ajándék konkrét értéke számít, hanem az, hogy szeretettel adjuk, és amíg készítjük, a másikra gondolunk.

Ági (vendégblogger)