Május első vasárnapja anyák napja. Legalábbis Magyarországon. Mert a világ sok országában ettől eltérő időpontban ünneplik, a legtöbb országban például május második vasárnapján. (Ezért nem is szomorkodom, ha a Kínában élő fiam nem köszönt fel első vasárnap, mert tudom, hogy a következő hétvégén biztosan eszébe juttatja valaki. 😊 )
Anyák napja gyerekkorom emlékezetes ünnepe. Vasárnap reggel elsétáltunk apuval a közeli kertészetbe, ahol mindenki maga választhatta ki a szabadföldi tulipánágyásokból, hogy melyik szálat szeretné. Később, amikor már nagyobb voltam, csapatostul mentünk orgonát szedni. Általában ilyenkor kezdtek el bimbót bontani a bokrok, és hatalmas, félig nyílt csokrokkal tértünk haza.
És, persze, ott voltak az óvodában, általános iskolában készült apró ajándékok is. A gimis években ezek elmaradtak, de később, amikor már elköltöztem hazulról, ismét előjött a régi hagyomány, és gyakran saját készítésű lappal köszöntöttem anyut. Például kivarrt szívvel díszítve.
Egy időben nagy kedvenceim voltak a kivarrt képeslapok. Szeretettem a minták kiszúrásával és a kivarrással járó békés, meditatív hangulatot, és a kevés anyagból életre kelő alkotásokat – nem utolsó sorban pedig azt, hogy egy-egy alapmintát, egy kis fantáziával, milyen sokféleképpen lehet módosítani.
Anyák napjára az egyik legszebb szimbólum a szív. A szívalakban kiszúrt pontokat számtalan módon össze lehet kötni egymással, mindegyik más, egyedi lesz.
Hagyj üzenetet