(Forrás: pixabay.com)
A bátyám Ausztráliában él. Na, nem valamelyik nagyvárosban, hanem határozottan a világ végén (ami arrafelé nem is olyan nehezen kivitelezhető). Az utcájukban, amit itthon talán tanyacsoportnak nevezhetnénk, legfeljebb 8-10 ház áll, nagy, hozzátartozó területtel, és gyakran több emberes feladatokkal. Az ottaniak sok szempontból még mindig úgy élnek, mint a pionírok, összetartanak, számítanak egymásra jóban-rosszban.
Egyedülálló, két gyerekes anyukaként jó érzés tudni, hogy a szomszéd bármikor kisegít egy kis autószereléssel, vagy viharban kidőlt fa felaprításával.
És aki éppen egy új üzemet akar felépíteni a telkén, az is biztosan számíthat rá, hogy amikor megérkezik a rengeteg építőanyag meg berendezés, összegyűlik a szomszédság, hogy segítsen az útról behordani a házhoz, ahova a teherautó már nem tud behajtani.
Az ilyesmi összehozza az embereket. Nem csoda, hogy a szabadidejük jelentős részét is együtt töltik. Rendszeres közös rejtvényestek, születésnapi partik, kirándulások, “autós” mozi az utcán (zsákutca lévén semmi forgalom nincs, amikor mindenki éppen a közös filmnézésen vesz részt), tábortűz…
Van élet abban az utcában! És a legjobb, hogy fantázia is. Másképp hogyan is lehetne anyagi csőd nélkül megélni ennyi születésnapot, évfordulót, érettségit, nyugdíjba menetelt … na, és karácsonyt.
Az egyik utca béli remek ötlettel állt elő néhány éve a karácsonyi partira vonatkozóan. Az ajándéka 10-10 dollár volt, mindenkinek más színű borítékba csomagolva. A borítékkal aztán, egy nagy nehezen mindenki számára alkalmas napot találva, nekivágnak a városnak, és elmennek egy bevásárló központba.
Békés kávézgatás mellett (a kávét az ausztrálok mindig és bármikor isszák) megbeszélik a játékszabályokat, amelyek a következők. Megadott időtartamon belül, előre meghatározott boltban, találni kell valamit, ami
1. megegyezik a boríték színével
2. az ára a lehető legközelebb van a 10 dollárhoz
3. valamilyen módon köthető az adott résztvevőhöz (ez persze nagyon-nagyon tágan is értelmezhető).
Ha mindez még nem lenne elég, az eredmény kiszámításánál az is beszámít, hogy ki mennyi idő alatt teljesítette a küldetést. Minél gyorsabban, annál jobb. 😊
A versenybíró figyeli, hogy senki nem menjen ki a boltból (csalás kizárva 😀 ), és stopperórával a kezében jegyzi az eredményeket. Higgyétek el, „vérre megy” a játék.
Az idő leteltével aztán mindenki összegyűlik, és megvitatják, hogy a különböző szerzemények mennyire felelnek meg a versenykiírásnak, és ki mennyi pontot érdemel. Parázs vita, sok nevetés és még több kávé – ilyen egy igazi ausztrál baráti összejövetel.
Vagy akár egy magyar is, ha néhány barátunkkal, vagy a gyerek szülinapi partiján kipróbáljuk a fenti ötletet. Jó mulatást!
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet