Az első unokámat várom. Most már tényleg bármikor megérkezhet. Amikor hírül kaptam az érkezését, már javában benne voltunk a covid első hullámában. És most, 9 hónappal később, még mindig zárlat van, és karantén, és utazási korlátozás. Egy fél világ és a járvány áll köztem és a Kínában világra készülődő kisfiú között.
Mit tehet ilyenkor egy lelkes nagymama-jelölt? Hát igyekszik összeállítani egy olyan csomagot, amiben minden szeretete mellett még némi hasznos ajándék is benne van – de azért mégis kicsi, és könnyű, és a vámosok sem kötnek bele a tartalmába.
A könnyűnek ugyan ellentmond, de nem hiányozhatott a csomagból Szutyejev: Vidám mesék című könyve, az örök kedvenc. És persze a Didergő király sem, aminek duruzsoló sorait annak idején én is remekül tudtam használni a kisfiam altatására.
Meg a házilag kötött kissapkák és kiscipők, amelyeket hagyományosan minden kisbaba megkap a családunkban. (Ezek részletes kötési leírását korábbi blogbejegyzéseinkben olvashatjátok, itt és itt).
Az ötlettáramban már régóta ott szerepel egy kis rugdalózó, a hátára festett angyalszárnnyal. Na, most végre ez is megvalósult, igaz, nem egyszerűen, és nem is egészen úgy, ahogy terveztem. Textilfestékkel vonalas rajzot készíteni nem olyan könnyű, mint gondoltam – még szerencse, hogy első kísérleteimet egy ócska lepedőanyagon végeztem. Végül úgy döntöttem, hogy maradok inkább a textilfilcnél, és meg is vettem, még mielőtt ismét bezárt volna az összes bolt. Sajnos, a halogatásom elnyerte büntetését. Úgy látszik, nem volt túl nagy az áruforgás a kisboltunkban, mert a filctoll annyira be volt száradva, hogy éppen csak a leglényegesebb vonalakra futotta az erejéből, az is csak kemény munka árán. Ez van, ezt kellett szeretnem.
Szerencsére a baba érkezését hírül adó lapok elkészítéséhez már jóval korábban hozzáfogtam, így legalább azok pontosan olyanok lettek, mint amilyennek elképzeltem őket.
A művészellátókban és egyes papírboltokban már mindenféle színű és vastagságú kartonpapír kapható. Csak győzzön az ember választani…..
Amikor a színkombinációt kitaláltam, már csak elő kellett készíteni az egyes darabokat.
A félbehajtott lap elején a pólyásbabákkal volt némi hajtogatás, illesztgetés.
A belső oldalak egyszerűbbek voltak, csak a feliratokat kellett megtervezni, magyarul, angolul, kínaiul – ahogy a beszélgetések is folynak a családban 😀
A ragasztással mindig bajban vagyok. Ha csak egyetlen üdvözlőlapot készítek, általában a két oldalú ragasztót használom az összeállításhoz, tapasztalatom szerint az a legerősebb és legmegbízhatóbb. Ennyi apró részlet felragasztásánál viszont túl időrabló lett volna. Ahogy feljebb látható, még a ragasztóspray is megfordult a fejemben, de végülis nem jött be. Végül a ragasztóstift mellett döntöttem. Vettem egy újat, mert úgy vettem észre, hogy a régiek, az állás során, elveszítik a ragasztóerejüket.
Tulajdonképpen ettől olyan izgalmas az alkotás. Ahogy az ember sorban szembesül a kihívásokkal, amikre valamilyen megoldást kell találnia. Például elfogy a “gondosan” kiszámolt papír, és a maradék anyagokból új színkombinációt kell alkotni, vagy kiderül, hogy a kiválaszott spárga vastag, a ragasztó nem ragaszt, a mintavágó olló … hova is tettem a mintavágó ollót? Szerencsére bőven hagytam magamnak időt a lapok elkészítésére.
És az eredmény? Azt hiszem, önmagáért beszél.
Lábjegyzetben szeretném hozzátenni, hogy ha az ember biztosan (és gyorsan) akarja küldeni a csomagjait, akkor inkább egy futárszolgálatot érdemes választani. De az sem mindegy, hogy melyiket. Ugyanolyan szállítási időt (4 nap!) ígérve a DHL 68.000 forint körüli árért vitte volna el a kb. 1,6 kg-os csomagomat Shanghaiba, míg a UPS-szel ugyanez 18.800 forintba került. Szóval, legyetek szemfülesek!
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet