Orsinak húgomnak küldött a barátnője egy érdekes képet, amelyet a Vidéken újrakezdők FB-oldalon talált, s amelyen a papír színeit íriszvirág szirmai adták. A leírás hozzá mindössze ennyi volt:
„Írisz (nőszirom): Ez a virág egy kincs! Ha elvirágzott, csípd le a virágot és itatóspapírra (akvarell) tedd rá! Aztán szórj sót és spriccelj ecetet rá, és olyan indigó színeket érsz el, hogy tyű meg ha. Olyan varázslatos a tintája…”
A kép és a leírás hozzám került, s nálunk családi vonás, hogy egyből mi is nekiállunk kísérletezni. Azért az gyanús volt, hogy nem lesz ennyire egyszerű a dolog. Csak úgy ráteszem a száraz papírra a virágot? Hát ebből ez jött ki (félig száraz íriszszirom és cékla héja apróra vágva).
Nem túl sok szín. A cékla héja, ugyebár, sok vizet tartalmaz, tehát ott azért látszik valami.
A második kísérletnél az akvarellpapírt először alaposan bevizeztem, arra jött rá a növényaprólék, majd ecet és só. Ez már jobb lett.
A színek száradás közben még sokat változtak, erősödtek.
Külön kísérleteztem csak íriszszirommal is, elég szép lett, de az ecetes „kezelésre” várt pirosas-lilás szín nem bújt elő.
Az eredeti leíráshoz tartozó képen a papíron valamilyen batik vagy hasonló kihagyásos technikával egy vonalas kép is volt. No, gondoltam, próbáljuk meg ezt is. Fehér viaszkrétával rajzoltam néhány tengerben úszkáló halat, gondolom mindenki „pontosan” látja a még fehér lapon:
Alaposan bevizeztem a papírt, rászórtam az íriszszirmokat és a céklavagdalékot, és jól megspricceltem ecettel.
A képen jól látszik, hogy nagyon vizes a papír, mégsem osztódik rajta eléggé a festék. Nejlonzacskóval is letakartam, hogy lassabban száradjon, de még így is elégedetlen voltam az eredménnyel.
Kicsit tehát újra megszórtam vízzel, hogy jobban eloszoljon a festékanyag. Egész kicsit vizes ecsettel is rásegítettem.
Aztán izgatottan vártam, hogy a most már szépen eloszló íriszszínekből előviláglanak majd a halaim. Hát, a halak elúsztak. Teljesen érthetetlen módon nem, vagyis legalábbis csak alig látszódnak. Nem ezt vártam. Hasonló technikával és például sima vízfestékkel, gyerekkorunkban látványos képeket készítettünk.
Pedig át is vasaltam a képet, hogy a viaszréteg felitatásával előtűnjön a kitakart rész, de úgy látszik a viaszkréta rajz nagy része már a folyamat közben eltűnt. Vajon az ecet hatására? Ezt, egyelőre, nem tudom.
Bánatomban még egy kísérletet végeztem, hogy jobban szétfolyassam a természetes színanyagot.
Ennek a képnek a bal oldalán csak vizes alapra rászórt szirom és vagdalék van, a jobboldalon látható, ugyanakkor készült részt pedig még egyszer megvizeztem, vizes ecsettel áttunkoltam. Nagy a különbség. Lehet választani, hogy ki milyen hatást szeretne elérni.
A „batikos” módszeren még töröm a fejem, de a virágszirmos technikát máris ajánlom mindenkinek játékra, kísérletezésre. Próbálkozhatunk más szirmokkal is, amit éppen gyűjtögetni tud a szegény halandó.
Jó szórakozást
Ági (vendégblogger)
Ui: Akvarellpapír helyett iskolai rajzlappal is kísérletezhetünk, fő hogy azért szívja a vizet. Tapasztalatitokat, az elkészült darabjaitokról készült képeket osszátok meg velünk a megjegyzés rovatban. (Orsi, blogger)
Hagyj üzenetet