Jó móka a papírmerítés

Minden kézműves tevékenységet szeretek, ami papírral kapcsolatos – márványozást, teatasakhajtogatást, képeslap készítést, akvarell festést – hát persze, hogy a papírmerítés sem maradhat ki. Úgyhogy, amikor felmerült az ötlet, hogy mit is csinálhatnánk a hétvégén, adta magát az unokanővérem fazekasműhelye, ahol különböző gyerekfoglalkozásokat, többek között papírmerítést is, szokott tartani.

A papírmerítéshez bárki hozzákezdhet, elég, ha összegyűjt megfelelő mennyiségű tojástartót vagy napilapot (bár ez, manapság már elég nagy kihívásnak számít). Mi a legutóbbi papírmerítő táborból megmaradt gyári cellulóztáblákat használtuk.

Feltördelt cellulóztábla, beáztatva

A módszer mindkét esetben azonos, a száraz alapanyagot apróbb darabokra tépkedjük, és beáztatjuk néhány órára (vagy egy éjszakára), majd turmixgépben pépesítjük. Végül hozzákeverünk egy kis tapétaragasztót. Ha kész az alapanyag, kezdődhet az igazi móka, a papírmerítés.

Cellulóz aprítása kézzel és turmixgéppel

A gyári cellulóztáblából fehér lapok készülnek, a tojástartóból készült masszánál az alapanyag határozza meg a színt. Menet közben aztán mindkét massza színezhető, vagy szórhatunk a vízbe darált kávét, kis méretű virágszirmokat, apróra vágott füvet, zsinórból lefejtett arany- vagy ezüstszálakat, vagy bármi mást, ami a háztartásban akad. Kísérletezzünk bátran 😀

Száraz virágszirmok a cellulózkeverékben

A másik módszer, hogy a díszítőelemeket a szitával kimert papírpépre helyezzük rá. Ilyenkor azonban fennáll a veszélye, hogy a szirmok, fűdarabkák, mákszemek a teljes száradás után leperegnek, és csak a nyomukat hagyják vissza. Ami persze nem baj (főleg, ha számítunk rá). Érdekes felületeket vagy mintákat hozhatunk így létre, például durva erezetű levelek lenyomataival.

A merítőszitával egyenletes mennyiségű papírpépet merítünk ki

Készül a levéllenyomat

Nedvszívó filcre borítjuk.

A szűrőn keresztül kinyomkodjuk belőle a vizet

Leemeljük a papírról a szitát, és ráborítunk egy vékony textilréteget

Sodrófával tovább víztelenítjük

 

A kész papírokat aztán szárítani kell, ezt legegyszerűbben kötélre csipeszelve oldhatjuk meg. (A hivatásos kézi papírgyártók is fellógatva szárítják az íveket.) Az eredmény pedig magáért beszél.

És hogy mit is kezdhetünk ezekkel a papírokkal (azon kívül, hogy gyönyörködünk bennük 😀  )? Jövő heti blogbejegyzésünkben mutatunk pár ötletet erre is.

Orsi (blogger)