Egy laza partin, családi születésnapon, kocsmatúrán vagy sporteseményen gyakran okoz problémát, hogy hova is tettük le a poharunkat, melyik is a mienk a sok egyforma közül.

(Ennek kivédésére egy alkalommal úgy válogattam össze a poharakat, hogy mindegyik különböző volt, de a társaság nagy része még így sem tudta, hogy melyikből is ivott egy fél perccel korábban. 😀 )

Augusztus végén a World Rogaining Championshipre készülve, az előzetes értesítőkből megtudtuk, hogy a nevezési csomag része lesz egy-egy „re-cup”, az újrahasznosítható műanyag pohár is. Kérték, hogy a rendezvény ideje alatt, környezettudatosan, azokat használjuk.

Az ötlet remek, óvjuk a természetet, feledjük az egyszer használatos műanyagokat, de mit csinál az ember a poharával, miközben társasági életet él? Így született meg az ötlet, hogy varrjunk gyorsan néhány pohártartót, amelyben könnyedén magunkkal vihetjük a poharunkat bárhová. (Persze, csak ha üres. Amíg tele van, addig inkább poharazgassunk kézből, beszélgetések és ismerkedések közepette.)

Mivel két csapattal indultunk és a szervezőkre is gondoltunk, több, különböző mintájú pohártartó készült.

Az elkészítésük nem bonyolult. Először is  vágjunk ki a poharak méretének megfelelő téglalapot – vagy téglalapokat, ha az anyagmaradék mérete úgy adja ki. A legegyszerűbb módszer, ha a pohár magasságának kb. háromszorosát számoljuk a téglalap hosszára. A szélessége a pohár kerületének felénél kicsi nagyobb legyen, hogy maradjon egy kis bősége is.

A két keskenyebb szélet beszegjük, majd a két végét egymással átfedésben  visszahajtjuk, úgy, hogy a felső rész elfedi az anyag visszáját, az alsó rész meg olyan magas zsebet képez, hogy a pohár biztosan ne essék ki belőle. Ha kicsit magasabb a pohár, mint a zseb, akkor kényelmesebb kivenni a poharat.

Ha külön darabból szabjuk ki az elejét és a hátát, akkor először varrjuk össze a két darabot alul, majd ugyanúgy folytassuk, mint ahogy az előző bekezdésben leírtam.

Az oldalak beszegése a vállpánt két végével történik. Mérjük ki, milyen hosszúság a megfelelő (ez személyenként eltérő lehet), és szabjuk ki a megfelelő méretű, 4-4,5 cm széles szalagot.

Hosszában hajtsuk félbe a szalagot, majd mindkét oldalán, hajtsunk be egy kb. 05, cm-es részt, úgy, hogy a két végén egy-egy oldalhossznyit kihagyunk. Gondosan tűzzük le, ezzel is a saját munkánkat könnyítjük meg varrás közben.

Elszegéshez a szalag végét fektessük a táska hátoldalára, színre-színt, úgy, hogy a szalag a táskán feküdjön, és egy kissé túlnyúljon alul. Ellenőrizzük, hogy levarrva és az eleje felé visszahajtva a szalag színe legyen felül.

Varrjuk rá a táskára a hátulra tűzött szalagot a táska mindkét szélén. Figyeljünk, hogy a vállpánt ne legyen megcsavarodva!

Ezután tűzzük rá a pánt behajtott szegélyét a táska oldalára, előlről, (a kinyúló végeket hajtsuk be) és varrjuk körbe az egész pántot. Ezzel mindjárt a vállpántot is megvarrjuk.

És már el is készült a nagy mű, lehet indulni poharazgatni!

Javaslat: Miután az első darabon „kitanultuk a szákmát”, érdemes mindjárt egy egész sorozatot megvarrni. Egyszerű és praktikus ajándék a barátok, rokonok számára is.

Orsi (blogger)

Ha tetszett, oszd meg Te is!