Olyan egyszerű és szép szó, de nézzünk csak magunkba, nem feledkezünk meg néha róla?

A minap igen nagy öröm ért. Felhívott egy barátnőm, hogy átugrana, akar valamit mutatni. S az eső ellenére átjött, majd nekiállt a védő nejlonfóliákból kibogozni valami nagy papírlapot. Hát igencsak meglepődtem, és őszintén szólva el is érzékenyültem. A hatvan centis lapon az állt: KÖSZÖNÖM. Ettől már önmagában is boldog lehet az ember, hogy a másik hajlandó volt esőben ezért átszaladni, de a lényeg, hogy milyen is volt pontosan ez a „köszönöm”. Egyből kiderült, hogy mit köszön barátnőm.

Néhány héttel korábban „kirúgtunk a hámból”, kivettünk két nap szabadságot családtól, háztartásból, munkából, és levonultunk egy üres nyaralóba. Asztalunk, helyünk bőven volt, így alkottunk is bőszen, egyik technikát a másik után próbálgattuk. Többek között a papírhajtogatós írisz-technikát, amit korábban, a KCSH egyik blogbejegyzésében ismertettünk. Barátnőmnek ez annyira megtetszett, hogy utána magától is készített több alkotást, s végül nekem, csupa irisz-betűből a “köszönöm” táblát. S aki már belekóstolt, az tudja, ez nem két perc. Ezt is becsülni kell az ajándékban.

Ez tehát feltétlenül többszörös köszönöm, mert mindenkinek (testvér, barát, szülő, tanár) óriási öröm, ha valaki tényleg örömmel megtanul valamit, s aztán később is használja, alkalmazza azt.

Én nagyon „köszönős” vagyok, talán azért, mert szeretem, ha más is észreveszi, ha én csinálok, teszek valami neki tetszőt, tehát én is megköszönök mindent másnak. Számtalan egyedi, köszönő képeslapot készítettem már életemben, s azt vettem észre, hogy az emberek hosszú éveken át megőrizték.

Az általam készített köszönőlapok közül a kedvencem egy feliratos képeslap-technika, amihez színes folyóiratokból, reklámújságokból, csomagolópapírból vágom ki a betűket. A svéd nyelvben (svédtanár vagyok) a köszönöm szó rövid: TACK.

Nagyon mutatós a képeslapokon, mindig van is nálam néhány tartalékban, ha utazás közben valakinek váratlanul kell megköszönni valamit.

De ajándékoztam már üresen is 5-10 példányt, hadd köszönjön meg barátom, házigazdám, munkakapcsolatom valakinek valamit. Egy alkalommal ötven darabot ajándékoztam egy ötvenéves szülinapon, hogy legyen min megköszönni a sok jókívánságot.

Nekem van egy „köszönöm-fiókom” is. Ebben gyűjtögetem az évek során gyermekeimtől, barátaimtól, tanítványaimtól kapott köszönőleveleket, apró ajándékokat. Ha rosszkedvem van, csak kihúzom, beletúrok, valamit kézbe veszek, s máris jobb hangulatom lesz. Mert ha akkor épp nem is oly fényes az élet, a kedves szavak, kis rajzok láttán mindjárt másképp érzem magam.

Megköszönni valamit sokféleképp lehet. Virággal, csokival, apró ajándékkal, képeslappal, közös programra emlékeztető fényképpel, mozijeggyel, mosogatással, de akárcsak egy mosolyogva kiejtett szóval is. Csak vegyük észre, hogy most jött el az ideje. Csodát tesz. És mi is boldogabbak leszünk tőle.

Ágnes (vendégblogger)