Aszfaltkréta tojáshéjból – Igaz vagy hamis?
Szeretem a házilag készült dolgokat. Meg a gazdaságosságot. Meg az újrahasznosítást. Ezért, ha olyan technikákra bukkanok, amivel magam tudok előállítani dolgokat, ahelyett, hogy (gyakran nem is kevés) pénzt adjak ki értük, akkor szívesen kipróbálom őket. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó érzés, ha sikerül valami, és az ember büszkén nézegetheti, mint a saját keze munkáját.
Ha sikerül. Mert persze nem mindig jönnek össze a dolgok. Az egyik kedvenc mondásom szerint, „Elméletben nincsen különbség elmélet és gyakorlat között. A gyakorlatban annál inkább.” És a különböző barkácsleírások bizony sokszor alátámasztják ezt a megállapítást.
Korábban írtam már a gyors fagylalt készítési kísérleteimről. Most arról mesélek, hogyan nem készítettem aszfaltkrétát tojáshéjból.
Aszfaltkréta kísérlet – házilag, tojásbéjból gyártva
Az interneten talált forrás szerint a dolog nagyon egyszerű (mármint a készítés, nem a nem-készítés! 😀 ).
Törjél fel 6 tojást, alaposan mosd meg a tojáshéjakat, és távolítsd el a belőlük a belső hártyát. Ezután hagyd teljesen megszáradni.
Törd össze a tojáshéjakat, és tedd egy tálba, majd aprítsd tovább egy kanál hátoldalával, addig, míg egész finom por lesz belőle. Egy mozsár, mozsártörővel megkönnyíti a feladatot.
Keverj össze 1 teáskanál lisztet 1 teáskanál nagyon forró vízzel. Adj hozzá 1 evőkanál tojáshéjport, és keverd össze, amíg egységes paszta sűrűségű anyag lesz belőle. Ez a mennyiség egy darab krétára elég.
Ha színes krétát akarsz, adj hozzá egy-két csepp ételfestéket.
Formálj belőle egy hengert vagy négyzet alakú rudat, és hagyd száradni legalább 3 napig. Ha teljesen kiszáradt, már készen is van a krétád.
Ugye milyen egyszerű? Legalábbis elméletben.
Nem szeretem elaprózni a dolgokat, úgyhogy nekiálltam gyűjteni a tojáshéjakat, hogy mindjárt több krétát is készíthessek. Ahogy beletettem a héjakat a mascarponés dobozba, mindjárt jól össze is nyomkodtam, így folyamatosan aprítottam egyre kisebbre, míg végül összegyűlt egy dobozra való apró törmelék. Ezután kezdődött a porítás, és a problémák. Először a dobozban porítottam egy mozsártörővel. Miután alaposan összenyomkodtam, átszitáltam egy durva szűrőn, és a finomszemcsés részével folytattam a porítást.
Összetört tojáshéj
Három különböző szűrőm van, ami a legfinomabb szűrőn is átjutott, már finom pornak tűnt, de azért még tovább porítottam, ezúttal egy késes keverőgépben.
Az edény oldalára kiült porréteg nagyon ígéretesnek tűnt, de amikor összekevertem a liszttel és vízzel, látszott, hogy még mindig nem eléggé finom, és nem is akart összeállni.
Így végül előre főztem egy sűrű csirizt (lisztből és vízből) és abba kevertem bele a tojáshéjport. 1 púpos evőkanál porhoz 1 nagyon lapos evőkanál csiriz kellett, hogy összeálljon. Meg is színeztem, aztán megformáztam a rudakat, kivártam a száradási időt, és irány a játszótér. Gondoltam, nem a szimpla járdát firkálom össze!
A kék és sárga kréta készült először. A narancssárgánál
finomabb port használtam, és előfőzött csirizt.
Igaz, már előre látszott, hogy minden porítás ellenére elég darabos a kréta, de arra azért nem számítottam, hogy egyáltalán semmi nyomott nem hagy az aszfalton. Se fehéret, se színeset… semmilyent. ☹
Úgy tűnik, ezzel a technikával is úgy jártam, mint sok más megosztott recepttel, amiből éppen csak egy, ám de annál fontosabb lépést hagytak ki valahol, hogy a titok azért mégiscsak titok maradjon.
Azért még nem adtam fel. Töröm a fejem, mivel lehetne még finomabb port előállítani. Amíg erre rájövök, a tojáspor szépen elvan egy dobozban.
Te is jártál már így interneten talált technikával? Ha igen, sikerült a végén mégis megoldanod a feladatot? Örömmel hallanék a tapasztalataidról.
Orsi (blogger)
Hagyj üzenetet