Idén akár egészen személyessé is tehetjük az adventi ajtódíszünket, ha a „koszorút” gyerekeink, unokáink, családtagjaink kezéről, vagy akár a sajátunkról vett formákból rakjuk össze. Hogyan is?
Nagyobbik unokám épp abban a korban van, hogy remek szórakozásnak tartja, ha körülrajzoljuk a kezét. Igy aztán nem is csak egy kézminta született, hanem sok, és lelkesen firkált is közben.
A kisebbik, épp egyéves csemeténél azért már adódtak problémák, mert egyszerűen nem értette, miért akarjuk „kifeszítgetni” az ujjacskáit. Számtalan kísérlet átlagából hoztam ki a végső változatot.
Miután sikerült mintát szereznem, ezek alapján készültek a sablonok.
Majd összeválogattam különböző zöld színű, kicsit keményebb papírokat, hogy ezeket variáljam. Hamar kiderült, hogy a 230 gr-os már talán túl kemény is ahhoz, hogy ilyen pici ujjakat körülvagdossak belőle. Szerencsére a többi papír vékonyabb volt.
Csak rajzoltam, rajzoltam, váltogatva a színeket és mintákat, és nagyon belelendültem a vagdosásba. Végül harminc kezecském lett, féltem, hogy túl sok is lesz. Kettő koszorút akartam készíteni, így tizenöt-tizenöt jutott mindegyikre. Pont ennyi kellett végül.
Hogy stabilabb legyen az egész, vékony dobozkartonból szabtam egy keretet háttérnek. A fedőkészletemből kiválogattam két szimpatikus méretűt, azokat körülrajzolva kaptam egy háttéralapot.
Ezek után következett a legszórakoztatóbb rész: hogyan lesz a kezecskékből koszorú? Elkezdtem rendezgeti, váltogatva a kicsiket és a nagyokat, illetve a különböző árnyalatokat. Végül úgy döntöttem, hogy a sok ujj már elég változatosságot jelent, így nem kell még irányban is össze-vissza raknom a kezeket. Az nekem már kaotikusnak tűnt. Tehát végül szép rendbe raktam őket, sorba, egymásra.
Csak utólag vettem észre, hogy minden különösebb gondolkodás nélkül mindkét koszorún az óra járásának megfelelően helyeztem el az egységeket. Úgy látszik ez a rend már bevette magát a fejembe. Miután szépen elrendeztem a zöld kezeket, óvatosan felragasztgattam a háttérre, hogy stabil tartása legyen.
Már csak egy csinos szalag kell, és kész is az ünnepi ajtódísz.
És emléknek is remek, hogy 2023-ban még csak ekkora volt az unokák keze. Évek múlva biztos nehezen hiszik majd el.
Ágnes, vendégblogger
Néhány korábbi blogbejegyzés az adventi készülődés témakörében:
Julpyssel – azaz adventi együttlét
Még mindig nem késő … – Karácsonyi képeslapok
Tudatos ajándékozás – a kívánságlista
Hagyj üzenetet